|
2008. december 13. Szilveszter körüli meteorrajok A közhiedelem szerint augusztusban lehet hullócsillagokat látni. Mások szerint augusztusban lehet a legtöbb és legszebb hullócsillagot látni. Nos, valójában nagy, fényes meteorok bármikor feltûnhetnek az égbolton, a legtöbb hullócsillag pedig december-januárban észlelhetô. Igaz, a téli éjszakákhoz képest a meleg, néha forró augusztusi hajnalok sokkal kedvezôbbek az éjszakázáshoz, így a legtöbb ember tényleg akkor látja meg a hullócsillagok (szakszóval meteorok) tucatjait, nem egyszer százait. A napközelben járó üstökösök, az egymással ütközô kisbolygók nem kevés törmelékanyaggal látják el folyamatosan a Naprendszer belsô vidékeit. Ennek a törmelékanyagnak a szemcséit meteoroidoknak nevezzük. Általában nem egyesével fordulnak elô, hanem nagy "meteorfelhôkben" keringenek a Nap körül. Ezeket nevezzük meteorrajoknak. Amikor a meteoroid nekiütközik a Föld légkörének, felmelegszik és elpárolog. Az ezt kísérô fényjelenség neve a meteor, szép népies kifejezéssel a hullócsillag (noha a csillagokhoz nincs köze). Ha a meteoroid nagyobbacska volt, akkor a meteorjelenség folyamán darabokra is törhet. Még nagyobb meteoroid esetén az elpárolgás nem megy teljes egészében végbe, és egy vagy több darabban a maradék leesik a Földre. A Földre hullott meteoroid neve: meteorit. A meteorrajok kialakulásáról, fejlôdésérôl és sorsukról, magáról a meteorjelenségrôl itt (Csizmadia Szilárd: Meteorcsillagászat, in: Meteor Csillagászati Évkönyv 2004) és itt (Csizmadia Ákos: Lásson Ön is hullócsillagot, Égi háttér 2007/2. szám, 12-16. oldal.) lehet részletesebben olvasni. A meteoritok tulajdonságait (Bérczi Szaniszló foglalta össze a Meteor Csillagászati Évkönyv 2003. évi kötetében Bérczi Szaniszló: Kis égitestek anyagának fejlôdése, pp. 251-264.). Az évvége körüli napok bôvelkednek kisebb és nagyobb meteorrajokban, és ekkortájt jelentkezik az év két legnagyobb meteorraja is, a Geminidák és a Quadrantidák is. 2008-ban a dec. 12-i telehold zavarja a dec. 14-i maximumú Geminidák megfigyelését. A január 3/4-e éjszakáján jelentkezô Quadrantidákat azonban a 2009. jan. 4-i elsô negyed csak ksimértékben zavarja. A fontosabb észlelhetô meteorrajok a következôk: Ursidák. December 17-22. között aktívak. Maximumuk idén dec. 22-én 8:30 órakor lesz, 10 meteor/órával. Közepes sebességûek, többnyire halványak. A radiáns közel található a Sarkcsillaghoz. 1988-ban, 1994-ben, 2000-ben és 2006-ban általában két óra hosszúságú, 30 meteor/óra nagyságú kitörést produkáltak. A radiáns elhelyezkedését és vándorlását a csillagok között a Kismedve (Kisgöncöl, Ursa Minor) csillagképben az alábbi ábra mutatja (a képek forrása: IMO). 
Coma Berenicidák. Dec. 12-jan. 23. között aktívak, a maximum dec. 29-én van. Ekkor 5 meteor/óra nagyságú aktivitást mutatnak. A maximumtól távolabbi éjszakákon jó, ha egy-két darab feltûnik belôlük óránként. Halványak. A radiáns lehet, hogy kettôs, az ismert COM raj és a lehetséges (az ábrán: possible) COM-raj radiánsának helyzetét a mellékelt ábra mutatja. Fotografikus megfigyelések a kérdés tisztázásban segíthetnének. 
Quadrantidák. Rövid ideig jelentkezô raj, amely csak néhány meteort produkál a maximuma elôtt és után, de a rövid, éles, alig három-négy óráig tartó maximum ideje alatt az év legnagyobb meteorhullását lehet megfigyelni. Január 1-5. között aktívak, fényesek, a maximum ideje 2009-ben január 3-án 13:50 órára van elôrejelezve - sajnos, ez Magyarországon nappalra esik, tehát nem látható. A rádiós és fotografikus meteorok száma nem akkor a legnagyobb, mint a szemmel észlelhetôké: a rádiós/fotografikus maximum rendszerint fél nappal korábban következik be. A maximumban az aktivitás elérheti, sôt néha meg is haladja a 120 meteor/órát! Az Ökörhajcsárban lévô radiánst és helyzetét az alábbi térkép mutatja be. 
A képekre kattintva a térképek mérete megnô. Szerzô: Csizmadia Szilárd (2008. 12. 13.) |