Meteorok



Aktuális meteoros információk magyar nyelven itt érhetők el (Pető Zsolt honlapja): Meteorrajok listája
 

A meteorok (a szó ég és föld között lebegőt jelent), szép magyar nevükön a hullócsillagok olyan, a világűrből érkező kavics- vagy szikladarabok, amelyek a Föld légkörében felizzanak és ezért pályájuk mentén világítanak. A meteoroidok a világűrben keringő, néhány milliméterestől néhány méteresig terjedô méretû (esetenként akár 10-100 méter átmérőjűek is lehetnek), a kisbolygók ütközéseiből és az üstökösöknek a napközelségük során elhullajtott porszemcséi, kisebb-nagyobb szikladarabjai. A meteoroidok legtöbbje nem magányosan kering a világűrben, hanem e fentebb említett porból és kavics-sziklaméret közé eső törmelékből álló álló meteoroidfelhőben kering a Nap körül. (Meteoroidok kisebb részben máshonnét is származhatnak, például ha becsapódik egy égitest vagy meteoroid egy másik égitestbe, például a Holdba vagy a Marsba, akkor a nagy sebességgel kirepülő anyag esetleg nem hullik vissza az égitestre, hanem a Naprendszerben kering tovább, és akár a Földre is lehullhat. A más égitestekről érkezett meteorokkal kapcsolatban lásd Bedő Veronika előadását itt, illetőleg Dr. Tóth Imre angol nyelvű összefoglalóját itt.)

A meteoroid a Föld légkörébe 10-70 km/sec sebességgel (36 ezer - 252 ezer km/óra) sebességgel érkezik. A Föld légkörén lefékeződik, és a nagy sebességéből fakadó hatalmas mozgási energiája fénnyé és hővé alakul: ezt a pár tizedmásodperces, ritka esetben legfeljebb néhány másodperces fényjelenséget nevezzük meteornak (hullócsillagnak). A legtöbb meteor elég, elpárlik a Föld felső légkörében (tipikusan 40 és 80 km között; azonban egyes meteorok 120 km magasan és 10 km alacsonyan is világíthatnak még). A légkörben elpárlott meteor maradványa a mikrometeorit, amely szép lassan leülepszik a Földre, naponta átlagosan mintegy 5000 tonnával növelve a Föld tömegét. Ezeknek a mikroszkopikus meteoroknak fontos szerepe van a felhőképződésben és így az időjárás, csapadékképződés alakulásában is.

A nagy meteoroidok eltalálhatják a műholdakat és tönkretehetik őket, de ennek valószínűsége majdhogynem nulla - elsősorban azért, mert a nagy meteoroidokat a meteorrajokban hatalmas távolságok választják el egymástól. A Vega Csillagászati Egyesület tagjai által végzett vizsgálódások szerint pl. a Perseidák vagy a Leonidák meteorrajok legsűrűbb részeiben a szabad szemmel is jól látható hullócsillagjelenséget okozó törmelékszemcsék egymástól tipikusan 100 ill. 140 km távolságra vannak egymástól (ld. VEGA 58. szám 10-14. oldal). Bár az is igaz, hogy ezt a távolságot egy tipikus meteoroid néhány másodperc alatt megteszi. A műholdakra sokkal inkább a nagyobb számban, sűrűbben előforduló mikrometeoroidok jelentik a veszélyt (ezek mérete bőven 1 mm alatti). Nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy néhány műhold elvesztését egy mikrometeoroiddal való végzetes ütközés okozta. 1992-ben, a Perseidák szupermaximuma idején biztonsági megfontolásokból pl. a Hubble Űrtávcső fedelét bezárták, hogy a mikrometeoroidok ne tehessenek kárt a távcső tükrében.

A mikrometeoroidok által okozott fényjelenségek halványkák, jobbára csak radarral vagy kisebb távcsővel észlelhetők.

A Földre lehullott meteoroid neve a meteorit. Meteorithullásokról évezredek óta vannak feljegyzések (ld. például Csizmadia Ákos cikkét némely nevezetes történelmi meteorithullásról itt). A meteoroknak legalább két helyről történő észlelésével a meteor pályája meghatározható, és ha van nagyobb méretű maradvány (amelynek tömege a néhány grammtól a több száz kilogramig terjedhet), akkor a pálya ismeretében a földetérés helye meghatározható, a maradvány begyűjthető. A begyűjtött maradványt kémikusok, geológusok, planetológusok előszeretettel tanulmányozzák, amelynek eredménye a csillagászat számára óriási jelentőséggel bír, ugyanis a meteoroitok megőrizték a Naprendszer ősanyagát. Így a Naprendszer keletkezéskori anyagtörténete válik tanulmányozhatóvá. Más csillagrendszerekből is érkeznek hozzánk meteoritok (ld. a feljebb már idézett, Tóth Imre által írt tanulmányt), így akár más csillagrendszerek keletkezéstörténetére vonatkozó információkat is begyűjthetünk.

Nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is képesek a meteoroidok életformákat átszállítani egyik bolygóról egy másikra. Például az Antarktiszon 1984-ben megtalált nevezetes ALH 84 001 meteorit a Marsról a Földre aminosavakat szállított. Itt az történt, hogy valamely égitest becsapódott a Marsba a múltban, és felszakította a felszínt, egy krátert hozva létre a bolygón. A felvert törmelékanyag nem csekély része olyan nagy kezdősebességet kapott, hogy kirepült a Marsról, nem pedig visszahullott a vörös bolygó felszínére. A kirepült törmelékanyag egy darabkája, maga a szóban forgó meteorit pár ezer évig keringett a Naprendszerben, amikor a Föld keresztezte útját. Ekkor fényes meteorjelenség során a meteoroid egy darabkája elpárolgott, de tekintélyes része nem semmisült meg, hanem az Antarktiszra lehullott. Belsejében megőrizte a Mars anyagát, amiben - nem kis meglepetésre - több milliárd évvel ezelőtt a Marson formálódott aminosavakra bukkantak. (Az aminosavak az élet nélkülözhetetlen alkotóelemei, a fehérjék építőkövei.) Az életformák ilyetén terjedése izgalmas távlatokat nyithat meg.

A meteorokról, megfigyelésük módjairól átfogó jelleggel Dr. Csizmadia Szilárd írt cikket az MCSE Meteor Csillagászati Évkönyvének 2004. évi kötetébe, amely a neten elérhető.

A Vega Csillagászati Egyesület tagjai többnyire nyári táborunkban végeznek vizuális meteormegfigyeléseket. Legnagyobb élményeink közzé tartoznak: (a) A Perseidák 1993-as szupermaximumának megfigyelése, amikor is hét, észleléssel folyamatosan (!) eltöltött óra alatt 842 meteort láttunk, közte legalább tíz, az egész tájat bevilágító tűzgömböt; (b) a Leonidák 1998-as kitörése; (c) a Perseidák 2004-es kitörése, amikor az éjszaka első óráiban megfigyelőcsapatunk 1000-nél is több, többnyire halvány meteort jegyzett fel.

Szekeres Tibornak az 1993-as Perseida-kitörés során sikerült meteorokat fotóznia (VEGA 17. szám 9. oldal), amelyeket az azévi Nemzetközi Meteoros Konferencián Tepliczky István mutatott be. Nagyon különleges érdekesség, hogy az egyik felvételen két meteor is látszik, ami nagyon ritka!

Zelkó Zoltán korai próbálkozásai után, más hazai tapasztalatokat is felhasználva 2010. augusztus 12-től kezdve működtetünk egy meteorészlelő kamerát (ld. itt a 6-9. oldalon és itt). E kamera néhány szép felvétele itt érhető el.