V E G A

E L E K T R O N I K U S   A M A T Ő R C S I L L A G Á S Z A T I   L A P

VEGA 65. (XIII. évfolyám, 3. szám) – 2003. november 25.

 

 

Az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory) a dél-amerikai Chilében lévő La Silla hegycsúcson található egyik csillagvizsgálója madártávlatból nézve.

 

 

TARTALOM:

 

VCSE Hírek

Alapkő-letétel

Marsi földcsuszamlások

Perseidák 2003

Sarki fényt látunk!

A Jupiter észlelése

Fedési kettőscsillagok megfigyelése

David Malin: A View of the Universe

 

VCSE Hírek

 

 

Új e-mail és honlap címek

 

E számunk megjelenése idején már él a Vega Csillagászati Egyesület új e-mail címe. Új e-mail címünk: vcse@vcse.hu. Ezzel párhuzamosan, az átállás megkönnyítésére előreláthatólag a jövő év első hónapjaiig régi e-mail címünk (vcse@alpha.dfmk.hu) továbbra is élni fog, de kérjünk tagtársainkat, barátainkat, használják új e-mail címünket.

 

A VCSE, Srágli Attila anyagi támogatásával megkapta a www.vcse.hu web-címet. Honlapunk már elérhető ezen a címen. Mivel sokan megszokták a régi honlap címét, egyelőre régi helyén (http://alpha.dfmk.hu/~vcse) is fenntartjuk - 2003. december 31-ig - honlapunkat. Fontos tudni, hogy a régi honlapunkon frissítéseket már nem hajtunk végre!

 

A VCSE tagjainak jogában áll, hogy a Vega Csillagászati Egyesülettől e-mail címet kérjenek. Az e-mail cím azonosító@vcse.hu alakú lesz, ahol az azonosítót a tagtárs választhatja ki. Aki ilyen e-mail címet igényel, az Srágli Attilával vegye fel a kapcsolatot (sragli@konkoly.hu).

 

További, Egyesületünk elektronikus működéséhez kapcsolódó hír, hogy a VEGA c. folyóiratunkat a jövőben egyszerűbb formában adjuk ki, mint ahogy a 63. és 64. számok megjelentek. Ezzel a tagtársaktól érkezett javaslatokat kívántuk figyelembe venni.

 

 

Egyesületi távcsövek kölcsönzése

 

A Vega Csillagászati Egyesület tulajdonában lévő 12 cm nyílású, 90 cm fókuszú Newton-távcsövet, valamint a 7 cm nyílású, szintén 90 cm fókuszú lencsés távcsövet tagjaink térítés ellenében, mások kölcsönzési díj fejében kikölcsönözhetik. A kölcsönzési feltételekről Mikics Károly elnökségi tag (mkari@freemail.hu) ad felvilágosítást.

 

 

Csillagidő 1-3.

 

Tagjaink gyorsabb és jobb tájékoztatása érdekében, Csizmadia Ákos titkár javaslatát az elnökség elfogadta egy új, mindössze két A4-es oldal terjedelmű egyesületi körlevél indítására, amely havonta fog megjelenni, és minden taghoz – a tagtárs elektronikus levelezési lehetőségeitől függetlenül – postai úton jut el. A körlevél a „Csillagidő” címet kapta, szerkesztője Csizmadia Ákos egyesületi titkár. Az első szám elkészítésében Srágli Attila, valamint az 1-3. számok elkészítésében Csizmadia Szilárd is közreműködött.

A „Csillagidő” első száma 2003. szeptember hó folyamán jelent meg, és azóta is havonta postáztuk a VCSE tagjainak a körlevelet. Kérjük tagtársainkat, hogy ha a postai úton terjesztett, papír-alapú „Csillagidő” valamelyik számát nem kapták volna meg, illetőleg a jövőben az adott hónap 5-éig nem kapják meg, ezt az Egyesület titkárának: Csizmadia Ákosnak, a 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8. postai címen levélben vagy a vcse@vcse.hu e-mail címen jelezni szíveskedjenek! A hiányokat pótolni fogjuk.

 

 

Egyesületi események

 

szept. 6.: hat fő vett részt összejövetelünkön, amelyen Csizmadia Szilárd tartott előadást „Görög csillagászat ” címmel. Az előadást elnökségi ülés követte. (Jelen voltak: Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Felső Géza, Henczi Zoltán, Mikics Károly, Németh Ádám).

szept. 18.: Budapesten az ELTE 15 cm-es gyakorlótávcsövével észleltünk kettős-csillagokat és mély-egeket (Balogh Gábor, Bálint Ferenc, Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Glatz Katalin, Horváth Péter, Lázár József, Németh Ádám, Simonkay Piroska, Srágli Attila).

okt. 11.: 17 fő jelent meg egyesületi összejövetelünkön, amelyen Csizmadia Szilárd tartott előadást „Új eredmények a Naprendszer kutatásában” címmel. Ezután Bedő Veronika tartott bemutatást a megjelent érdeklődőknek az MCSE Zalaegerszegi Csoportjától kölcsönkapott 9 cm-es Vixen távcsővel. Felejthetetlen élmény volt a távcső által mutatott objektumok látványa! Az érdeklődők számát a Zalai Hírlapban megjelent, a rendezvényt reklámozó közlemény is növelte.

okt. 21/22.: az Orionidák észlelését a rossz idő meghiúsította.

nov. 8/9.: Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Fitos Márk és Fitos Péter a Kandikóról; Bedő Veronika Zalaszentivánról kísérelte meg a teljes holdfogyatkozás észlelését, de a nyugat-magyarországi rossz időjárás ezt is meghiúsította. A Kandikóról észlelők mintegy három-négy alkalommal tudták a 7 cm-es távcső látómezejébe befogni a Holdat, ezalatt szépen látták a fogyatkozást a kb. 50%-os fázisig, amikor reménytelenné vált a helyzet és hazaindultak.

nov. 20. este: nem tervezett esemény, egy óriási sarki fény jelenség következett be, amelyről értesítettünk minden tagtársat, akinek telefonszámát tudtuk. Beszámolót ld. alább („Sarki fény Magyarország felett” c. cikkünk.)

nov. 22.: „Arab csillagászat” címmel tartott előadást Egyesületünk elnöke, amelyet a jelenlévő tagtársak (Bánfalvi Péter, Bedő Veronika, Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Csizmadia Tamás, Fitos Gábor, Fitos Márk, Fitos Péter, Mikics Károly, Szente Hajnalka) sarki fény beszámolói előztek meg. Internet segítségével számos képet néztünk meg a nov. 20-i sarki fényről. Az előadást távcsöves bemutató kísérte, a 7 cm-es refraktorral az M31, M34, M42 objektumokat, a Mars és a Szaturnusz bolygókat, valamint az Albireót néztük meg.

 

 

VCSE - taglista

 

A Vega Csillagászati Egyesület tagjai:

 

Babics László

Budapest

Bánfalvi Péter

Zalaegerszeg

Bedő Veronika

Zalaszentiván

Csarnai Noémi

Zalaegerszeg

Cser Miklós

Zalaegerszeg

Csizmadia Ákos

Zalaegerszeg

Csizmadia Szilárd

Zalaegerszeg

Csizmadia Tamás

Sármellék

Czakó Judit

Budapest

Felső Géza

Zalaegerszeg

Fitos Gábor

Zalaegerszeg

Fitos Márk

Zalaegerszeg

Fitos Péter

Zalaegerszeg

Gálicz Eszter

Székesfehérvár

Glatz Katalin

Budapest

Henczi Zoltán

Misefa

Horváth Tibor

Hegyhátsál

Huszti András

Keszthely

Izsák Alapítvány

Zalaegerszeg

Kiss László Attila

Zalaegerszeg

Kocsis Antal

Balatonfűzfő

Mészáros Ágnes

Zalaegerszeg

Mikics Károly

Nagykutas

Molnár Gábor

Keszthely

Nagy Zsófia

Miskolc

Németh Ádám

Zalaegerszeg

Pál Gabriella

Zalaegerszeg

Pető Zsolt

Nagyrada

Póczek Antal

Nádasd

Simonkay Ferenc

Pusztaszentlászló

Simonkay Piroska

Zalaegerszeg

Siposs Katalin

Zalaegerszeg

Sohonyai Ádám

Zalaegerszeg

Srágli Attila

Egervár

Szekeres Andrea

Zalaegerszeg

Szekeres Tibor

Zalaegerszeg

Szente Hajnalka

Zalaegerszeg

Szutor Péter

Zalaszabar

Varga Zoltán

Pakod

Zelkó Zoltán

Zalaegerszeg

 

 

 

Közgyűlés és “Meteorészlelők Találkozója”

 

A Vega Csillagászati Egyesület soron következő, tisztújító közgyűlésére az előzetes tervek szerint 2004. február 7-én kerül sor Zalaegerszegen. A tervezett napirend a következő:

 

1.         Az elnökség beszámolója.

2.         2003. évi közhasznúsági jelentés és éves beszámoló jóváhagyása, illetőleg elfogadása.

3.         2005. évi tagdíjak megállapítása.

4.         Tisztségviselők megválasztása a 2004-2006-os időszakra.

5.         A tagok kéréseinek és kérdéseinek, panaszainak és javaslatainak tárgyalása.

 

A Közgyűlésen való pontos megjelenést kér az Egyesület elnöksége. Határozatképtelen közgyűlés esetén a megismételt közgyűlést ugyanaznap fogjuk tartani.

 

A Közgyűlést követően tartjuk a “Meteorészlelők Találkozójá”-t. A tervezett előadások a következők:

 

Felső Géza: Megnyitó

Bedő Veronika: Más bolygókról érkezett meteoritok

Csizmadia Ákos: A legrégibb ismert meteorithullások

Csizmadia Szilárd: Meteorészlelési eredményeink

Srágli Attila: Meteoros adatbeviteli program

Fitos Péter: Meteoritbecsapódások a Földön

Szente Hajnalka: Üstökösbecsapódás a Jupiterbe 1994-ben: a 10. évforduló

valamint

Észlelések és táborok (fényképes életkép-bemutatás a VCSE elmúlt évekbeli megfigyeléseiről, táborairól, rendezvényeiről)

Űrdiszkó

Vita, jövőbeli tervek megbeszélése és zárszó.

 

 

 

Alapkő-letétel

CSIZMADIA ÁKOS

 

Örömteli napunk volt 2003. szeptember 6-a. E délután Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd és Mikics Károly elnökségi tagok látogattak el Hegyhátsálra, ahol a Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány leendő obszervatóriumának alapkőletételén vettek részt. Az eseményen megjelent a hazai amatőrcsillagász élet számos egyénisége. Felszólalt többek között Horváth Tibor és Tuboly Vince az Alapítvány részéről, Hegyhátsál polgármestere, valamint a térség országgyűlési képviselői. Egyházi áldás után helybéli lakosok helyezték el az alapkövet. Az ünnepséget állófogadás követte – amelyen mi már sajnos nem tudtunk maradni.

A leendő csillagvizsgáló a tervek szerint 2006-ra készül el. Elhelyezkedése kedvező: közel van a “civilizált világ” is, miközben égboltja megfigyelésekre alkalmas. Horizontja csaknem körpanoráma, közvilágítások fényei nem zavarnak. Az épület maga a látványterv és a területre felrajzolt alaprajz szerint impozáns méretű, elegáns megjelenésű és célszerű lesz. A kutatások és az ismeretterjesztés háttereként komoly főműszert, számítógéptermet, könyvtárat, előadótermet stb. terveznek Tiborék. Igazán jóleső volt látni, hogy lokálpatrióta polgárok valóban komoly értéket fognak létrehozni, amely generációk számára jelenthet példát, sok ember számára fog örömet szernezni, s  életüket minden bizonnyal  értékesebbé teszi.

 

 

Marsi földcsuszamlások

 

A Mars Global Surveyor képeiben elmélyülve a Caltech kutatói több mint 560 példáját találták a Vörös Bolygón egy új felszíni jellegzetességnek.

Az új alakzattípus tulajdonképpen egy földcsuszamlás: egy nagy, sekély, háromszög alakú heget hagy hátra, melynek egyenes oldalai vannak, s a háromszög lábát pedig egy töltés képezi. A csuszamlások eltérnek formájukban, szerkezetükben és fényességükben (elütnek ugyanis a környező közönséges sötét rétegtől, amit porlavinának gyanítanak) – és különböznek a vízmosásoktól is, melyekről úgy hiszik, hogy az azóta elpárolgott víz vájta ki őket.

Marguerite Gerstell, Oded Aharonson és Norbert Schorgofer mintegy 400-tól 1000 méterig terjedő vastagságúaknak mondják a csuszamlásokat. Főként egykori vulkáni aktivitás területein találták őket; sok fekszik pl. az Olympos Mons északnyugati vidékén.

A kutatók hipotézise az, hogy ezek a felszíni alakzatok egy lazán megszilárdult felületű rétegben fordulnak elő, amely talán a légkörből lassan lerakódott vulkanikus törme-lékből áll. Ez a réteg megcsúszott az alatta lévő jóval tömörebb, mélyebb rétegen, s így jöttek létre a jellegzetes felszínformák. (Astronomy 2003/november. Ford. Cs. Á.)

 

Perseidák 2003.

CSIZMADIA ÁKOS

 

 

Idén a Perseidák maximuma augusztus 12/13-án teleholdra esett. Bedő Veronika Zala megyéből konstatálta az észrevehető Perseida-aktivitást. Zelkó Zoltán újpalotai otthonából ugyan szabad szemmel egyetlen hullócsillagot sem látott, azonban panelkamerával 7 meteort is rögzített. Csizmadia Ákos, Kardos Sándor és Srágli Attila a maximum éjszakáján Budapest-Margitszigetről észleltek, 24 meteort jegyeztek fel 2,5 óra alatt – telehold, azaz rossz égi viszonyok mellett.

 

Telehold idején meteorozni: dőreség. Hiszen a meteorészlelés szépségét a hullócsillagok sokasága, a ragyogóan csillagos ég és persze a fényes, látványos meteorok adják. Teleholdkor azonban eltűnnek az égről a halványabb csillagok és meteorok - nincs látványos Tejút, elenyésző az esély meteorok százaiból álló záporra. Csak a remény marad, hogy a fényesebb hullókból azért éppen elég marad, és kárpótolnak minket a hiányosságokért.

Persze, ha Perseida-maximum van, akkor az ember azért csak kivonul az ég alá. Augusztus közepén úgyis eleve elfog minket a nosztalgia, hiszen tíz éve, 1993-ban volt a raj nagyon beharangozott, agyonreklámozott kitörése. Akkor az egész éjszakát átfogó, hajnalig tartó észlelés alatt 842 meteort láttunk, ami ugyan elmaradt a többezres várakozástól, de azért csoda volt, s azóta is, évrõl évre várjuk a csoda megismétlődését. Vártuk 1995-ben is, hasonlóan teleholdas égbolt mellett, mint idén. '95-ben Zalaegerszeg-Botfáról  kíséreltük meg négyen a Perseidák észlelését (Csizmadia Ákos, Illés Anita, Tóth Péter Barnabás, Szekeres Tibor - lásd VEGA 1995/szeptember, V. évf. 5. (24.) szám). Akkor nyolc éve zavaróak voltak kissé Egerszeg fényei, és persze a telehold is; ezek mellett pedig köd, valamint szétterülő felhõzet is boldogított minket. Éjjel 2 óra után aztán felszállt a köd, s hajnalig sikerült is nyolc hullót elcsípni.

A körülmények 2003. augusztus 12-én valamivel azért jobbak voltak. Sajnos kényszerű kényelmi szempontok miatt nem hagyhattuk el Budapestet, de végül a Margitsziget egy tisztásán sikerült elfogadható észlelőhelyet találni. A tág tisztás közvetlen fényektõl mentes terület volt, a város fényeit pedig elég jól kitakarták a környező fák. A főváros fényei persze így is zavartak, de a Duna közelsége pl. korántsem jelentette azt, hogy párafelhő közepén ültünk volna, nem volt érzékelhető a folyó hatása. A zavaró körülmények: a fák és a város, mintegy 25%-os takartságot jelentettek. A határmagnitúdó könnyen megállapítható volt 3 mg-ban: a Delfin csillagai vagy más 4 magnitúdós csillagok egyáltalán nem látszottak, míg a 3-as Albireo észrevehető volt. Fényességbecsléshez összességében az Albireo, a Cassiopeia 2 mg-s csillagai, a 0-ad fényrendű Vega és a –2 mg-s, tündöklő Mars szolgáltak. A térképre rajzolást azonban mellőztük: a viszonyítási pontok hiánya és a nagy takartság mellett ez komolytalan lett volna.

22.10 NYISZ-kor álltunk neki az adatok feljegyzésének, miután egy-két meteor már elhúzott az égen, s mi is felkészültünk az észlelésre. Hárman - Csizmadia Ákos, Kardos Sándor és Srágli Attila - felosztottuk a belátható égterületet; az írnok Csizmadia Ákos lett. Két és fél órát észleltünk, ezalatt 24 meteort láttunk.

A feltűnt meteorok között egyértelmű volt a Perseidák kiugró aktivitása: az észlelt hullók kétharmadát ők adták. Mellettük még Capricornidák, Cassiopeiidák, valamint egy-egy Aquarida és valószínűleg sporadikus meteor tűnt fel.

A látott meteorok értelemszerűen fényesek voltak, a körülmények a halványabbakat leradírozták az égrõl. A többségük 0 magnitúdó körül mozgott, 1 és -1 mg között volt a meteorok majdnem 80%-a; mindez azonban, az észlelést befolyásoló negatív körülmények miatt statisztikailag nem mond sokat. A színekről elmondható, hogy túlnyomórészt fehér meteorokat láttunk, sárgák és sárgásfehérek mellett.

Érdekes, hogy a 24-bõl 14 meteornak észleltük nyomát, ami elég nagy arány; persze leginkább csak a látványosabb és fényesebb meteorokat tudtuk észlelni, s ezek valószínűleg inkább hagytak megfigyelhető nyomot. Ugyanakkor sok volt a rövid, néhány tizedmásodperces nyom. Ezek hosszabb utóélete könnyen lehet, hogy beleveszett az észlelhetetlenségbe a Hold- és városfényeknek köszönhetõen.

Az észlelt meteorok általában a látványosabbak közé tartoztak, ha nem is voltak olyanok, amiket aztán évek múltán is emleget az ember. A legszebb, mindhármunk által megpillantott Capricornida hullócsillag 23:23 NYISZ-kor tűnt fel, -3 mg-s fényességű volt. 1,8 másodpercre becsültük láthatóságának időtartamát, színe sárgásfehérből vörösbe váltott, és 1 másodperces nyomot is hagyott maga után. Egy másik, 1 mg-s, szintén Capricornida két és fél másodpercen át haladt az égbolton 00:35 NYISZ-kor.

Összességében, ha nem is volt (nem is lehetett) egy világraszóló, meteorzáporos élmény az idei Perseida-maximum, mindenesetre egy kellemes nyári estét töltöttünk a Margitszigeten, pozitívan csalódva az észlelési körülményekben és az aktivitásban. Katasztrofális eget vártunk egy-két kósza meteorral, ehhez képest végül is értékelhető észlelést sikerült csinálnunk.

A binokulárban pedig egész szép volt a telehold.

 

 

Észlelt meteorok rajtagsága

Perseida

Capricornida

Cassiopeida

Aquarida

CAS/PER?

sporadikus

16

3

2

1

1

1

 

 

Fényességeloszlás

Fény.

2mag

1mag

0mag

-1mag

-2mag

-3mag

darab

1

7

8

4

 2

 2

 

 

Időtartam

sec

0,2

0,4

0,5

0,6

0,8

1,0

1,8

2,5

darab

3

7

5

2

3

2

1

1

 

 

Színek

fehér

sárgásfehér

sárga

sárgásfehérből vörösbe vált

14

       4

4

1

 

 

Nyom

nyom (sec)

0,2

0,3

0,5

1,0

darab

7

3

3

1

 

Sarki fény Magyarország felett

CSIZMADIA SZILÁRD

 

A szerző 2003-at megelőzően néhány éve láttott életében először sarki fényt Piszkéstetőről, vöröses színűt és kis kiterjedésűt, pontosan a Sarkcsillag alatt a horizont közelében, de ezt is csak egy rövid ideig tartó felhőlyukon keresztül. Most jött el számára a második, a VCSE legtöbb tagjának pedig az első alkalom! A 2003. november 20-i sarki fény észlelői az alábbiak voltak tagtársaink közül:

 

 

Észlelő                          Lakhely                                    Megfigyelés helye                                

Bedő Veronika             Zalaszentiván                Bak és Zalaegerszeg között a főútvonalon

Csizmadia Ákos           Zalaegerszeg                 Budapest, IV. kerület

Csizmadia Szilárd         Zalaegerszeg                 Budapest, MTA CSKI épületének teteje

Csizmadia Tamás          Sármellék                     Sármellék

Fitos Gábor                  Zalaegerszeg                 Zalaegerszeg

Fitos Márk                   Zalaegerszeg                 Zalaegerszeg

Fitos Péter                    Zalaegerszeg                 Pécs

Mikics Károly              Nagykutas                    Nagykutas

Pető Zsolt                     Nagyrada                     Nagyrada

Szente Hajnalka            Zalaegerszeg                 Zalaegerszeg

Zelkó Zoltán                 Zalaegerszeg                 Budapest

 

Csizmadia Szilárd 2003. nov. 20-án 16.54 (ez és minden további időpont KÖZEI-ben) után pár perccel kapott e-mailt Nagy Zoltán budapesti amatőrcsillagásztól, miszerint sarki fény látszik Berkó Ernő (Ludányhalász) szerint. Csizmadia Szilárd éppen  dolgozószobájában tartózkodott az MTA Csillagászati Kutatóintézete budapesti főépületében, így nem okozott számára nehézséget, hogy Budapest valószínűleg egyik, ha nem éppen a legkevésbé fényszenyezett helyén legyen. Felrohant az épületük tetejére, az északi teraszra. Az északi ég ugyanolyan fényes volt, mint a déli (igyekezett a városfényeket azáltal kiszűrni, hogy különböző irányokba összehasonlította a horizont közeli égbolt fényességet). Néhány perc múlva jött Tordai Tamás e-mailje, hogy ő Budapestről szintén nem lát semmit. Néhány perc telt el, amikor csörrent a mobiltelefon, és Tepliczky István jelezte, most már erősebb lett a sarki fény aktivitás, és így valószínűleg – no meg a sötétség előrehaladtabb voltának köszönhetően – bizonyosan látszik Budapestről is a jelenség. Csizmadia Szilárd felment ismét a teraszra, és kb. 17.20-kor vette észre, hogy az egész északnyugati ég mostanra ténylegesen kifényesedett. Pontosan nyugaton egy vörös lángnyelv alakú sarki fény jelenség látszott. Ezután értesítette az épületben található kollégái közül azokat, akiket éppen elért: Patkós Laszlót, Balázs Lajost, Nagy Máriat, Decsy Pált, Márton Józsefet és Zsoldos Endrét. A kollégák gyönyörködtek benne, azután lassan néhányan elszállingóztak, a továbbiakat kisebb-nagyobb megszakításokkal Balázs Lajos, Csizmadia Szilárd és Patkós Laszló nézte. Később néhány, az épületben tartozkódó Detre családtag is csatlakozott hozzájuk.

 

Közben mint az őrült, Csizmadia Szilárd elkezdte a Zala megyei amatőröket értesíteni a jelenségről az egyesületi levelezőlistán és telefonon keresztül. Ők szintén továbbadták egymásnak a hírt. Közben termeszétesen volt néhány szimultán megfigyelt jelenség. Pl. Bedő Veronikával, akivel kb. 15 percen keresztül közvetítették egymásnak a látványt. Bedő Veronika édesanyjával és annak élettársával tartott éppen Bakról Zalaegerszegre, amikor a telefonhívás elérte őt, így a közút padkájára lehúzódva figyelték a jelenséget. Bedő Veronika beszámolója később érkezett e-mailben:

 

"Most már sikerült elérnem [Csizmadia] Tomit is! Kb. ugyanazt láttam, mint Ti. A zenitben volt még valami vörös színű jelenség, sugarak! Pusztaszentlászlón Timi is észlelte! Azt mondta: világít a fél világ. Ő is látta a vörös sugarakat a zenitben. Apukám meg Békéscsabán van, riasztottam, de még nem láttak ők semmit. Fantasztikusan szép és felejthetetlen!"

 

Bedő Veronika riasztotta telefonon Csizmadia Tamást és Szente Hajnalkát is, akik szintén látták a jelenséget Sármellékről illetve Zalaegerszegről, de a fényszenyezettség miatt leginkább csak a zenitben.

 

Csizmadia Szilárd ezután Mikics Károlyt hívta Nagykutason. Ő szintén látta, jó égbolt mellett a jelenséget. Rövid beszámolója a következő:

 

“Igazán szép látvány, pláne, hogy még nem láttam ilyet. Az egész család megtekintette. A rövid leírás: órám szerint 2003. 11. 20-án 19.15 KÖZEI-től kapcsolódtam be a jelenségbe. Először még nem tűnt olyan kiterjedtnek (csak éppen kirohantam a lakásból, a szemem még nem szokott a sötéthez), de aztán szép lassan kirajzolódott a körvonala. Szinte az egész északi égboltot beterítette kb. 30 fok magasságig, majdnem a Vega-ig. Az ég alja világoskék, kékeszöld és vöröses árnyalatú volt, ami fokozatosan vörösebb lett. Helyenként kiugró gócokkal rendelkezett, amiket világos reflektorcsík-szerű fények szeltek át. Egy ilyen kb. 20 perc alatt észak felől északnyugatra haladt, majd eltűnt. Ilyen több is keletkezett, de ezek nem vándoroltak, csak megszülettek, és kis idő múlva elmúltak. 20.07-kor még mindig világos az egész északi rész (nem városi fények, Zalaegerszeg az ellenkező irányba van). 21.00-kor a jelenség mindig tartott, és már a zenitben vannak a reflektorcsíkok. Átszelik a Hattyút is.”

 

Mikics Károly eközben Szekeres Tibort és Németh Andreát is értesítte a jelenségről. Csizmadia Szilárd pedig riasztotta Czakó Judit, Felső Géza, Siposs Katalin, Szekeres Tibor tagtársakat, de tőlük lapzártáig meg nem kaptunk beszámolókat (beérkezésük esetén leközöljük, így kérjük, írásos beszámolóikat küldjék el!). Más, ugyancsak elnök által riasztott tagtársak beszámolója álljon itt alább. Fitos Péter zalaegerszegi amatőr éppen Pécsett tartózkodott, és látta a jelenséget, életében először. Beszámolója a következő:

 

“Helló Szilárd!

 

Amikor kaptam az SMS-t Ákostól és Tőled, még jegyzőkönyvet írtam sejtbiológiára, de azonnal felöltöztem, kirohantam a kollégium legtetejére, ami szerintem Pécs egyik legmagasabb helye lehet. A Mecsek felett lehetett látni (északnyugatra) nagyon szép, kezdetben még gyenge, diffúz, zöldes-kékes színű sarki fényt. Kicsit neonos beütése volt. A látvány nagyon tetszett. 20:20 körül néztem először, szóltam pár embernek a kollégiumban is, hogy később ne nézzenek hülyének, ha azt mondom, hogy a kollégium tetejéről néztem sarki fényt. Ami a legjobb volt, hogy a zenitben is láthattunk fénycsíkokat rövid ideig, amelyeknek a konturjaik, élességük elég gyorsan változott. Még kicsit hullámoztak is! Először azt hittem, valaki lézerdiszkót csinál, de rájöttem, hogy nem ez történt. Láttam fényképeket is a sarki fényről, mások is meséltek róla, de mindenki piros színűről beszélt, en csak kékes, zöldeseket láttam. Ezt nem értem teljesen, de nagyon tetszett. A csíkok az égen a zenittől a Cygnus-on túl is futottak néha, de egyszer feltűnt a Mecsek felett a fényben egy ellipszis alakú térség is, ami erősebb fényű volt. Lenyűgöző látványt nyújtott. A sarki fény mellé társult még három meteor is.”

 

Németh Ádám Budapest keleti részéből sajnálatos módon csak a nagy északnyugati fénylést tudta megpillantani, de nem volt biztos benne, esetleg nem-e a városnak a szmogon, ködön szórodó fényeit látja. Pető Zsolt Nagyradán észlelt, de addigra már korábban értesült a jelenségről, és szóban ecsetelte a látványt. Zelkó Zoltán Budapestről látta a nagy sarki fény jelenséget, először csak a Fiastyúk mellett néhány vörös csíkot, foltot, pulzálást, aztán lement egy közeli parkba (lakásából nincs kilátás északra es nyugatra), és onnét figyelte meg a sarki fényt.

 

 

A 2003. november 20. estéjén feltűnt sarki fényről a fentebbi felvételt Horváth Tibor, a Scutum Csillagvizsgáló tulajdonosa és vezetője készítette. Jól látható a sarki fényben a Nagygöncöl rúdja, és hátsó csillaga; a két kerék, valamint a rúd és a szekér csatlakozásánál lévő csillag csak igen nehezen vehető ki a sarki fény sárgás régiójában.


Csizmadia Szilád a követezőket látta:

 

A sarki fény jelenség időről-időre lényegében követhetetlen változásokat mutatott. Kezdetben csak kb. nyugattól északig, mintegy a 90 fokos azimutszögtől Az=160 fokig fénylett homogén módon az ég kupola alakban, zöldessárga-sárga színben, amelynek a teteje kb. 20 fok magasságban volt. Ez volt a konstans rész. Később felhúzódott 30 fok magasságra. Észlelésem végén (21.40 körül) már csak egy hosszú, fele olyan erős, zöldessárga-sárga ív maradt meg belőle, felette-alatta gyönyörű sötét volt az ég.

 

E mellett a konstans jelenség mellett számos változó sarki fény jelenséget is észleltem. Először a nyugati égen, pontosan 90 fok azimutszögnél lett vöröses az ég. Ez is viszonylag állandó jelenség volt, amennyiben az észlelési idő mintegy 2/3-ában látszódott. Ugyanakkor mérete, alakja, erőssége jelentősen változott. Egy-két alkalommal felnyúlt egészen a Vegáig, amelyik akkortájt 40 fok magasságban látszódott! Később is többször elérte a 20-30 fokos magasságot.

 

Egy másik érdekes jelenség volt, hogy kb. 18.40 tájban megjelent előbb egy halovány, függőlegesen felfelé irányuló halvány "reflektorcsík", amely vöröses színű volt. Erősebbre váltott, majd vele párhuzamosan, egymástól kb. 5-5 fok távolságban, három-négy hasonló oszlop megjelent és keresztül világítottak a konstans zöldessárga színű régión!

 

Később egy hatalmas jelenség tűnt fel, amely az égbolt kb. 3/5 részét beborította. Az északi horizontnál zöldessárga volt, feljebb halványabb és érdekes módon mintha sötétlila lett volna, afelett vékonyan (mintegy 8 fok vastagságban) mérgeszöld, efelett pedig világoszöldből ment át homogén szürke fehérbe, és túlnyúlt a zeniten mintegy 5-10 fokkal.

 

Néha az északnyugati zöldessárga vilagítás és a felette levő vöröses fénylés között hol vékonyabban, hol vastagabban az égbolt mérgesen sötetlila volt. Eléggé meglepett ez a színárnyalat.

 

Késobb ez eltűnt, viszont láttunk gyorsan átsuhanó "diszkófény"-jellegű, hol homogén fehér, hol rózsaszínes foltokat, ezek sebessége kb. 20 fok/sec volt, némelyike talán 40 fok/sec. (Hasonlókat látott Szekeres Erzsébet és Demény Vera Zalaegerszegről).

 

Láttunk néhány zöldes foltot messze északon, alacsonyan, kb. 10 és 35 fok horizont feletti magasságban. Az egyik nagyjából h=35 foknál és Az=125 foknál volt. Többször kb. 5, egyszer-egyszer pedig 8-10 fok átmérőjűre duzzadt 20-40 sec alatt, majd ugyanennyi idő alatt eltűnt. Néha azonban egy-két percig megmaradt. Egyszer az egész felfúvódott és üstököszerűvé vált, kb. 8 fokos kómával és 50 fokos csóvával, amelynek a vége nagyjából 10-15 fokra terült szét! Ez a jelenség kisebb méretben többször is megismétlődött ugyanott.

 

A legérdekesebb az volt, hogy néha a zenittől DÉLRE is lehetett látni sarki fény jelenséget. Az egyik ilyen a Pegazuson keresztül húzódott. Sőt, amíg én lementem e-mailt írni és ugrasztani az embereket, Patkós László látta, hogy a nyugatról induló fehér ív átmegy a Pegazuson, az Andromédán, és a kelő Oriontól északra ér véget. Mire felértem, az ívnek csak a keleti mintegy 20 fokos darabja látszódott a fővárosi fények felett, illetve a nyugati darabja egészen az Andromédáig. (A zenittől délre!) Öt-hat perc után ez az ív szétesett, es nyolc-tíz Donati-üstökösre (ennek képét egy régi könyvben láttam) emlékeztető alakzat jelent meg! Pár másodperc elteltével ezek hossza 8-13 fok körül állandósult es vastagságuk a néhány ívpercről megnövekedett 1-2 fokra. Aztan tíz perc vagy annyi se elteltével eltűntek.

 

Láttam vörös reflektorszerű csóvákat, a Cassiopeia-ban, a Cygnus-ban, a Camelopardalis-ban. A Cas, Lac, Cyg területen érdekes "Tejút"-ak voltak megfigyelhetők, csak éppen vörösek és merőlegesek az egyébként jól látszódó Tejútra!

 

Más egyebeket is láttam, de kicsit nehéz visszaadni a látványt, egyrészt a jelenségek változatossága, másfelől a jelenség hossza miatt. Szép volt! 21.40-kor fejeztem be az észlelést végül, mert igyekeznem kellett az albérletembe (sajnos), de Újpestről még láttam a zenitben feltűnő jelenségeket.



Ajánlott linkek:

http://science.nasa.gov/spaceweather/aurora/gallery_01nov03_page3.html

http://science.nasa.gov/spaceweather/aurora/images2003/20nov03d/Kelemen1.jpg

 

A Jupiter megfigyelése

CSIZMADIA SZILÁRD

 

A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója. 11 év 8 hónap alatt kerüli meg a Napot, átmérője 140 000 km, tömege a Földének kb. 330-szorosa, ismert holdjainak száma 62, de nem elképzelhetetlen, hogy nemsokára ennél is többet ismerünk majd. Szilárd felszíne nincs, hanem egy hatalmas gázbolygóról van szó, amelynek légkörében számos változó alakzatot figyelhetünk meg. A Jupiter keringési ideje mintegy 9 óra 50 perc (az egyenlítői részek gyorsabban, a sarkvidékek lassabban forognak), így egyetlen éjszaka akár az egész bolygó felszínét is megfigyelhetjük hosszú téli éjszakákon, ha a bolygó egész éjjel a horizont felett tartozkódik.

Az űrszondák ugyan csodálatosan részletgazdag felvételeket készítenek a Jupiterről, de a legrészletgazdagabb felvételeken sem lehetett 60 km-esnél kisebb méretű részleteket látni. Egyszerű számítás mutatja meg, mi a Földről milyen kis alakzatokat figyelhetünk még meg a Jupiteren.

Átlagos légköri viszonyok mellett elérhetjük, hogy akár 1” szögméretű részleteket is megpillantsunk (ehhez igen nyugodt égre és nagy nagyításra is szükség van, valamint legalább 12 cm szabad nyílású, jó minőségű teleszkópra). Az 1. ábrából világos, hogy a Jupitertől d távolságra található megfigyelő a Jupiteren s nagyságú részletet 1” szög alatt akkor lát, ha

 

tg 1” = s / d

 

 

 

1.      ábra

 

 

A Jupiter távolsága a Földtől mintegy 4,2 és 6,2 csillagászati egység, azaz 628 millió és 928 millió km között változik. A legkedvezőbb esetben tehát kb. 3000 km-es vagy annál nagyobb alakzatok megfigyelését végezhetjük a Földről eszközeinkkel. Ez elég rossz eredménynek tűnik a Jupiternél tartozkódó űrszondákhoz képest, de egy valamit észben kell tartanunk: egyfelől néhány hónapja nincs a Jupiternél űrszonda, mert a Galileo befejezte küldetését és az űrszondát bevezették a Jupiterbe és az így megsemmisült; másfelől amatőrcsillagásznak az esztétikai élmény is fontos, amelyhez igen nagy hozzájárulást ad a Jupiter folyton változó felhőkavalkádjának megfigyelése. A 2. ábra a Jupiter szép felhőrendszerét mutatja be.

 

 

 

  1. ábra: Űrszondás közelfelvétel a Jupiterről. A bolygó korongját láthatjuk egy előtte elvonuló holdjával. Figyeljük meg a jupiterholdnak a bolygóra vetett árnyékát (a Jupiteren ezen a helyen éppen napfogyatkozás van).

 

 

A Jupiter korongján már kis távcsővel, legalább 30-50x-es nagyítást alkalmazva feltűnnek a Jupiter felhőrendszerének zónáit alkotó világos, és sávjait alkotó sötét, a bolygó egyenlítőjével párhuzamosan futó felhővonulatok. Ezek többé-kevésbé állandó alakzatok, bár némelyikük kis távcsővel nem látszik. A Jupiter sávjait és zónáit az alábbiak szerint nevezték el (az elnevezések értelmezéséhez a 3. ábra nyújt segítséget):

 

 

Rövidítés

Magyar név

Angol név

NPRn

Északi Sarkvidék északi rész

North Polar Region North Portion

NPRs

Északi Sarkvidék déli rész

North Polar Region South Portion

NPR Band

Északi Sarkvidék Sáv

North Polar Region Belt

NPR

Északi Sarkvidék

North Polar Region

NNNTZ

Legészakibb Mérsékelt Zóna

North North North Temperate Zone

NNNTB

Legészakibb Mérsékelt Sáv

North North North Temperate Belt

NNTZ

Északibb Mérsékelt Zóna

North North Temperate Zone

NNTB

Északibb Mérsékelt Sáv

North North Temperate Belt

NTZ

Északi Mérsékelt Zóna

North Temperate Zone

NTB

Északi Mérséklet Sáv

North Temperate Belt

NTrZ

Északi Trópusi Zóna

North Tropical Zone

NEBn

Északi Egyenlítői Sáv Északi Része

North Equatorial Belt North Component

NEB Z

Északi Egyenlítői Sáv Zónája

NEB Zone

NEBs

Északi Egyenlítői Sáv Déli Része

North Equatorial Belt South Component

NEB

Északi Egyenlítői Sáv

North Equatorial Belt

Ezn

Egyenlítői Zóna Északi Része

Equatorial Zone North Component

EZ

Egyenlítői Zóna

Equatorial Zone

Ezs

Egyenlítői Zóna Déli Része

Equatorial Zone South Component

EB

Egyenlítői Sáv

Equatorial Belt

SEB

Déli Egyenlítői Sáv

South Equatorial Belt

SEBn

Déli Egyenlítői Sáv Északi Része

South Equatorial Belt North Component

SEB Z

Északi Egyenlítői Sáv Zónája

SEB Zone

SEBs

Déli Egyenlítői Sáv Déli Része

South Equatorial Belt South Component

STrZ

Déli Trópusi Zóna

South Tropical Zone

STBn

Déli Mérsékelt Sáv Északi Része

South Temperate Belt North Component

STB

Déli Mérsékelt Sáv

South Temperate Belt

STBs

Déli Mérsékelt Sáv Déli Része

South Temperate Belt South Component

STZ

Déli Mérséklet Zóna

South Temperate Zone

SSTB

Délebbi Mérsékelt Sáv

South South Temperate Belt

SSTZ

Délebbi Mérséklet Zóna

South South Temperate Zone

SPR

Déli Sarkividék

South Polar Region

GRS

Nagy Vörös Folt

Great Red Spot

RSH

Vörös Folt Üreg

Red Spot Hollow

 

(Megjegyzés: egyes jupiterrajzi elnevezéseket magyarosabban fordítottunk, mint ahogy azok „Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyvének” 270. oldalán szerepelnek.)

 

 

 

 

3. ábra: A Jupiter állandó alakzatai („Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyvé”-ből)

 

 

Ne számítsunk arra, hogy ezeket a sávokat és zónákat rögtön, azonnal látni fogjuk. Egyfelől hosszas gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy ki tudjuk válogatni a legmegfelelőbb, legnyugodtabb pillanatokat a légkör állandóan változó, gyakran nyugtalan változásaiból, amelyek elkapása esetén sokkal finomabb részleteket is megpillanthatunk a Jupiteren. Az alkalmazott nagyítás és távcsőátmérő egyaránt befolyásolja a részletek számát. Leginkább az egyenlítői zónát (EZ), a két egyenlítői sávot (SEB illetve NEB), a délebbi és az északi tropikus sávokat (SSTB illetve NTB), és a két sarkvidéket befedő sötétebb felhőket (SPR és NPR) lehet legkönnyebben megfigyelni. Néha azonban eltűnnek, majd ismét megjelennek egyes alakzatok a Jupiter felhőrendszerében. Erre legismertebb példa az időről-időre ismétlődő „SEB-zavar” néven ismert természeti jelenség. „SEB-zavar” idején a Jupiter déli egyenlítői sávja teljesen eltűnik és ezért nem megfigyelhető! Ez a jelenség néhány évente ismétlődik.

A sávok és zónák fényének erőssége nem ugyanaz időben, kismértékű változásokat mutatnak néhány nap, hét alatt is. Ezek megbízható kimutatásához sok észlelésre van szükség, mert az átlagolással az egyes észlelők hibái csökkenthetők.

A Jupiter egyik legizgalmasabb alakzata a Nagy Vörös Folt. Először Cassini figyelte meg a 17. században, és segítségével meghatározta a bolygó tengelyforgási idejét. A Nagy Vörös Folt rendszerint 40 000 km hosszú és mintegy 15 000 km hosszú kiterjedésű. Cikkünk elején közölt képlettel kiszámíthatjuk, hogy ez milyen szögméretnek felel meg akkor, amikor a Jupiter földközelben tartózkodik (ekkor látjuk a Jupiter korongját és az azon lévő részleteket látszólag a legnagyobbnak). Eszerint a Nagy Vörös Folt hosszában 13 ívmásodpercesnek, szélességében 5 ívmásodpercesnek látszik. Mivel földközelben a Jupiter korongja 46 ívmásodpercesnek látszik (az emberi szem 60 ívmásodperc látszó szögméretű tárgyat már nem pontnak, hanem kiterjedt objektumnak lát, azonban ez átlagos szemre vonatkozik - nagyon jó szeműek akár a Jupiter korongjának szabadszemes megpillantásával is megpróbálkozhatnak!), a Folt hosszában a korongnak akár egyharmad, szélességében pedig egytized részét is elfoglalhatja. Ez azonban csak a Folt legnagyobb kiterjedésére vonatkozik, mert gyakran ennél kisebb, és ezért kicsi vagy közepes távcsövekkel meg sem pillantható, sőt, 1944-ben nem is volt megfigyelhető, mert eltűnt!

Maga a Folt a Jupiter felhőrendszerében mozog. A Jupiter előremozgó felhőzetéhez képest lemarad, ahhoz képest tehát hátrafelé vándorol. E vándorlás nem egyenletes, néha több fok is évente, máskor megállni látszik és a felhőzethez képest nem mozog. (A bolygó forgása miatt azonban természetesen a távcsőben elmozdulni látszik a többi alakzattal együtt!) E vándorlás mérése fontos amatőrcsillagász feladat, és a centrálmeridián-átmenet mérés szolgál e célra.

A Jupiter többi foltja, csomója, bevágódások a zónák és a sávok között, stb. időben kevésbé állandó, inkább változékony alakzat. Megfigyelésük ezért nemcsak fontos, de élmény is látni a felhőrendszer változásait.

A Jupiter 2003. decemberében, éjfél után már látható keleten, az Oroszlán (Leo) csillagképben, majd szépen egyre nyugatabbra kerül a Föld forgása következtében. 2004. januárjában fényessége –2,3 magnitúdó, látszó szögátmérője 41 ívmásodperc, kelési időpontja január 1-én 21óra 54 perc, a hónap végén azonban már 19óra 49 perckor fel fog kelni. Nappal szembenállásba 2004. március 4-én fog kerülni, ekkor 44 ívmásodperc lesz a bolygó látszó szögátmérője, és egyre korábban kel. Február-áprilisban az esti órákban keleten, éjféltájt délen és hajnalban nyugaton látszik majd. Áprilisban már csökken fényessége és látszó szögátmérője is, továbbá egyre korábban lenyugszik. Május 30-án már 01óra 44 perckor (nyári időszámítás szerint) le fog nyugodni. A bolygó azonban megfigyelhető marad egészen augusztus első napjaiig a nyugati égbolton, utána azonban eltűnik, hogy csak október közepétől figyelhessük meg ismét.

Ebben az időszakban bármilyen amatőrcsillagászati távcsővel, legalább 60x-os, de inkább 100-200x-os (illetve amilyen nagy nagyítást a távcső és a légkör megenged) figyeljük meg a Jupitert és a látványról készítsünk rajzot! Nagyon hasznos, ha módunkban áll, nemcsak minden éjszaka, de egy-egy éjszakán két-három óra eltéréssel készíteni újabb rajzot. A bolygó forgása miatt ugyanis minden 60 perc elteltével 36 fokkal fordul el a bolygó, azaz két óra alatt 72, három óra alatt 98 fokot fordul tengelye körül. Ennek következtében két óra múlva egy ötöd-, három óra elteltével több, mint negyed fordulatot tett meg a Jupiter! Kis ügyességgel majdnem az egész bolygókorongot lerajzolhatjuk egyetlen éjszaka, miközben a fennmaradó időszakot más objektumok nézegetésével, meteorozással, teázással, TV-zéssel, alvással tölthetjük – a lehetőségek majdnem kimeríthetetlenek…

Az észlelésnek még több értelmet adhatunk azzal, ha azokat adatgyűjtő központhoz juttatjuk el. A Vega Csillagászati Egyesület tagjait arra kérjük, hogy a VCSE-nek jutassák el megfigyeléseiket (Vega Csillagászati Egyesület, 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8., illetve vcse@vcse.hu), hogy egymás munkáját megismerhessük. A megfigyeléseket más hazai és nemzetközi adatgyűjtő és feldolgozó központokba is kiküldjük.

 

Jó megfigyelést!

 

___________________________________________________________________________________________

 

A centrál-meridián átmenet mérése

 

Centrál-meridiánnak (CM-nek) azt a jupiterrajzi hosszúsági kört nevezzük, amely a Földről nézve pontosan két egyenlő féltekére osztja a Jupitert: azaz a bolygó felhőrendszerére lényegében merőleges egyenes vonalat, a bolygó látszó középpontján keresztülhúzva. Ez vizuálisan könnyen és kellő pontossággal kijelölhető a távcsőbe pillantva.

 

Amikor a Nagy Vörös Folt eleje, közepe majd vége (illetőlg bármely más, a Jupiteren látszódó csomó, vonal, oszlop, ovál, egyéb alakzat) a centrálmeridiánra jut, annak időpontját feljegyezzük minél pontosabban. Ez maga a centrál-meridián átmenet időpontjának mérése, amelyből az adatgyűjtő kiszámíthatja az illető felhőalakzat jupiterrajzi hosszúságát és ebből érdekes következtetések vonhatók le. Ezért szükséges – ha a megfigyelés ideje alatt valamely alakzat átvonul a CM-en – a CM-átmenet időpontját feljegyezni és az észlelések beküldésekor közölni!

 

Fedési kettőscsillag megfigyelések eredményei

PUSKÁS FERENC

 

 

V505 Monocerotis

 

A V505 Mon fedési kettőscsillag egy emisziós vonalakat is mutató B5 színképtípusó hiperóriás csillagokból, és egy ugyancsak B5 színképtípusú, valószínűleg fősorozati csillagból áll. A két csillag 53 nap 18 óra 44 perc alatt megkerüli egymást (legalábbis a GCVS szerint, más csillagászok néhány perccel rövidebb periódust adnak meg). A hosszú periódus miatt a professzionális csillagászok által kevésbé észlelt objektum, különlegessége a hiperóriás főcsillag és a hosszú periódus. Alábbiakban Puskás Ferenc (Szarvas) észlelését közöljük a csillag főminimumáról.

 

 

Megfigyelés időpontja

(JD-ben)

A csillag fényessége

2 452 340,31

7,0 mg

2 452 342,39

6,9

2 452 344,29

7,1

2 452 345,24

7,0

2 452 346,29

7,0

2 452 347,25

7,3

2 452 348,34

7,2

2 452 351,35

7,3

2 452 352,25

7,4

2 452 357,26

7,5

2 452 360,32

7,3

2 452 361,27

7,2

2 452 362,29

7,3

2 452 364,28

7,1

2 452 365,28

7,0

 

 

Puskás Ferenc észlelései alapján a főminimum rendkívül asszimetrikusnak tűnik: a mellékelt ábrán jól látható, hogy a leszálló ág sokkal laposabb, a felszálló ág viszont meredekebb. Éppen ezért a minimum időpontot nem parabola illesztésével határoztuk meg, hanem a kicsit bonyolult, ámde nagyon pontos eredményt adó Kwee-van Woerden módszerrel. Eszerint a minimum időpontja

 

Minimum (V505 Mon) = JD 2 452 355,73 ± 0,33

 

volt. Az észlelés hibája igen nagy (0,33 nap, azaz nyolc óra), azonban ez a rendkívül hosszú minimumhoz és a keringésidőhöz viszonyítva mégsem jelentős érték (a minimum meghatározásának hibája osztva a periódusidővel 0,33 nap / 53,7805 nap = 6%, azaz a keringésidőnek mindössze 6%-a!). A General Catalogue on Variable Stars-ban közölt minimumidőponthoz képest a rendszer főminimuma 23,98 előbb következett be (O-C = -23,98 nap). Meg kell azonban jegyezni, hogy a Sterken és Vogt által adott periódusértékkel számítva az O-C érték sokkal kisebb és jól egyezik az előrejelzésekkel.

 

David Malin: A View of the Universe

A VCSE könyvtárának állapota

CSIZMADIA ÁKOS

 

A digitális technika egyre nagyobb teret hódít a fényképezésben. A hagyományos módszerek ugyan még nem szorultak ki, sőt, sok területen még csak nem is vetélytársa a digitális fényképezés az analógnak, a csillagászatban azonban ez régen már régen nincs így. Ha fellapozzuk az ismert, amatőröknek szóló folyóiratok (pl. Sky and Telescope, Astronomy) asztrofotós galériáit, azt láthatjuk, hogy a látványos felvételek mindegyike CCD-kamerával készült. Bizony, vadászni kellene a hagyományos módon készült fényképek után. Magyarországon is egyre elterjedtebb a CCD, a profik pedig mindenütt CCD-t alkalmaznak. A digitális áradatban azonban akad legalább egy nagy kivétel: David Malin, az Angol-Ausztrál Obszervatórium fotográfusa. Malin, egyre újabb és újabb ötletekkel előállva és azokat alkalmazva, látványos és hasznos felvételek sokaságát készítve haladt az asztrofotográfia élén. Gyönyörű felvételei borzongatóan tárják elénk az Univerzumot. Ködök, halmazok, galaxisok, szebbnél szebb és elképesztően részletgazdag fényképei mutatják világunk változatosságát.

 

 

Egy példa David Malin felvételeiből…

 

A Meteor 1989/11-es számában (18. o.) egy hír azonban már arról számol be, hogy amikor Malin és Dennis di Cicco egy csillagászati fényképezéssel foglalkozó szaklapot akartak indítani, már nem volt elég érdeklődő ahhoz, hogy a folyóiratot ki lehessen adni. Ugyanez a hír arról is szól, hogy amerikai asztrofotósok egy kétévenkénti összejövetelén az volt tapasztalható, hogy 20-30cm-es távcsövekkel olyan fényképek készíthetők, mint régebben a Mount Wilson 1,5 méteres teleszkópjával. „Lehet, hogy ezek a felvételek már ódivatúnak számítanak?”, teszi fel a Sky and Telescope ’89. augusztusi száma nyomán a cikk. Nos, a kérdés elgondolkodtató. A hagyományos felvételek tárgya ugyanaz, mint a CCD-felvételeké: az égi objektumok. Maga a Világegyetem lett volna mára unalmas? Hiszen mindent lefényképeztek már, élvezhetjük az objektumok látványát fekete-fehértől hamis színesig mindenféleképpen. A kérdés egyénként nemcsak a csillagászati fényképezés kérdése, más területeken is felmerült, hogy szinte minden téma elcsépeltté lett már. Szűkebb házunk tájára tekintve persze azt mondhatjuk, az Univerzum soha nem unalmas. Különben nem néznénk meg egy-egy látványosabb galaxist, ködöt sokadszor is; kell az élmény, hogy az ember láthassa: a sötét, csillagos ég mélyén további titkok vannak. David Malin mindenesetre a digitális özönben is a hagyományos fényképezés útját folytatja.

2002 őszén keresett meg egy budapesti úr, hogy lenne egy könyv, amit szívesen eladna, mivel neki már van belőle egy példánya. Bolti ára 9000 forint körül volt, ő 6000-ért kínálta. David Malin könyvéről volt szó; címe A View of the Universe. A Sky Publishing Corporation és a Cambridge University Press kiadók 1995-ös kiadványa persze rögtön felkeltette érdeklődésemet (1. kiadása 1993-as). Malin neve garantálta, hogy egy szép kiállítású, értékes albummal lehetne gazdagítani az Egyesületet. Tulajdonképpen alku nélkül állapodtunk meg végül 5000 forintban (a VCSE költségvetése ennyit irányzott elő 2002-ben könyvbeszerzésre). Csak végiglapoztam a könyvet, nem hibás vagy sérült-e. Tökéletes állapotban volt az angol nyelvű mű, így az üzlet rögtön megköttetett. Akit érdekel, természetesen megtekintheti, olvashatja. 266 oldalas, indexszel, bibliográfiával felvértezett alkotás, s persze temérdek fénykép benne az égboltról.

A Vega Csillagászati Egyesület könyvtára természetesen más műveket is tartalmaz Malin könyvén kívül. Könyvtárunk ugyan nem nagy, mindössze hét címet foglal magába.

A gyűjtés még 1995-ben indult meg, Mizser Attila MCSE-főtitkár ajándékával. W. A. Cooper - E. N. Walker: Csillagok távcsővégen (Gondolat, Budapest, 1994.; 278 p.) c. könyve mindenkinek hasznos lehet, akit komolyabban érdekel a csillagászat, különösen pedig azoknak, akik változócsillagokkal és azok fotometriájával kívánnak foglalkozni. A művet Szabados László ültette át magyar nyelvre. "A csillagászatnak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett rohamos fejlődése nemcsak a tudomány művelői számára teszi nehézzé a legújabb eredményekkel való lépéstartást. Hasonló vagy talán még rosszabb helyzetben vannak azok az érdeklődők, akiket csak puszta kíváncsiságból izgatnak az égbolton történő események. A magyar nyelvű csillagászati ismeretterjesztő irodalom kínálata elég gazdag bevezető jellegű művekben, de aki az alapfogalmakban már jártas és elég jól ismeri az égitestek egyes típusait, ismereteinek további bővítéséhez eddig igen ritkán találhatott magyar nyelvű könyvet", írja a fordító - s ez  a könyv éppen ennek a hiányát pótolja, a bevezető irodalomtól való következő lépését. "Ez a könyv a változócsillagok gazdag és izgalmas világába nyúlt bepillantást. A szerzők nem titkolt célja volt, hogy elősegítsék  a változócsillagok megfigyelésével foglalkozó amatőr csillagászok munkáját, de az olvasók többségét minden bizonnyal azok az önképzésre vágyó, a szükséges alapismeretekkel már rendelkező laikusok alkotják, akik sosem válnak észlelő amatőrökké."

A következő könyv szintén ajándék, szintén Mizser Attilától. Címe: Kulin György és a magyarországi amatőrcsillagász mozgalom. Összeállította Bartha Lajos, Ponori Thewrewk Aurél és Sragner Márta közreműködésével (Magyar Csillagászati Egyesület, 1996.; 92 p., szerk.: Mizser Attila és Csaba György Gábor). A könyv Kulin György csillagász születésének 90., az MCSE alapításának 50. évfordulója alkalmából jelent meg. A nemzetközi és a magyar műkedvelő csillagászat rövid történeti áttekintése után a hazai amatőrcsillagász mozgalom kiemelkedő alakjának, Kulin Györgynek az életét tárgyalja a mű, s életén keresztül pillantást enged a magyar amatőrcsillagászat alakulására is.

Almár Iván és Horváth András a szerzői az Újra a Marson című kiadványnak (Springer Hungarica, Budapest, 1997.; 108 p., illusztrált). "Két évtizednyi szünet után a Mars Pathfinder sikeres útjával megkezdődött a Mars kutatásának második nagy korszaka", íródik a könyv előszavában. A mű tulajdonképpeni célja valóban a Pathfinder és a Mars Global Surveyor '90-es évek végi útja, de ezentúl röviden bemutatja magát a Mars bolygót és kutatásának történetét.

A napfogyatkozás évében két témába vágó kiadvánnyal is gazdagodtunk. Székely László: A nap magyar kutatója: Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány című munkája (MTA Filozófiai Intézete, Budapest, 1999.; 58 p., illusztrált) a Nap-kutatót, a jezsuita rend tagját, Fényi Gyulát mutatja be. Fényi a kalocsai Haynald Obszervatórium igazgatója volt, és 1885-től 1917-ig 32 éven át pontosan és részletesen rögzítette Nap-megfigyeléseit, és elméleti elképzelései is formálták a naptevékenységgel kapcsolatos modern tudományt.

A másik 1999-es gyarapodásunk Horváth Tibor tagtársunk ajándéka. Volt egyszer egy napfogyatkozás... Teljes napfogyatkozás Hegyhátsál, 1999. augusztus 11. (Hegyhátsál, 1999.). Horváth Tibor és Tuboly Vince összeállítása igazán szép és főként hasznos emléke a magyarországi napfogyatkozásnak. Az előkészületektől kezdve a megfigyelésen át az eredményekig és képmellékletig számos adatot rögzít a mű. Élménybeszámoló, csillagászati adatok, de légnedvesség-mérési eredmények, fényerő változások, szélsebességmérés, állattani megfigyelések és még sok más - szinte minden részletre kiterjedő - megfigyelés összefoglalása a hegyháti amatőrök gondos munkája. S persze a következő, 2006. évi napfogyatkozás adatai is helyet kapnak, no meg a következő ötszáz évé is...

Szerencsére sikerült beszereznünk a sokunk által birtokolt összefoglaló művet, a Kulin György és Róka Gedeon szerkesztette A távcső világát is (Gondolat, Budapest, 1980.; 2., bővített kiadása az 1975-ös kiadásnak - 952 p.). A mű először 1941-ben jelent meg (majd 1958-ban és '75-ben), és azóta is, korszerűsítésekkel magyar nyelven a legteljesebb átfogó mű amatőrcsillagászok részére. A csillagászat, a világegyetem alapvető ismertetésén túl szól a planetáriumi rendszerekről, űrkutatásról, távcsőkészítésről, amatőrcsillagászati megfigyelési módokról.

Utolsó könyvgyarapodásunk David Malin könyve. A könyveken kívül azonban megvan természetesen a két VCSE-kiadvány, a Holdfogyatkozás '92 (szerk. Csizmadia Szilárd, Szekeres Tibor) és az Észlelési útmutató kettőscsillagok, meteorok és mély-ég objektumok megfigyeléséhez (szerk. Csizmadia Szilárd) is. Ezentúl része gyűjtésünknek több társegyesület újságainak hol rendszeresebben, hol rendszertelenebbül érkező számai is: az Astra (Astra Pécsi Csillagászati Egyesület), az Egyesületi Híradó (Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület), a TELAPO (székesfehérvári Terkán Obszervatórium), a Draco (paksi kiadvány), A Csillagvizsgáló (Nógrádi Csillagvizsgáló Alapítvány), valamint más, egy-két szám erejéig meglevő kiadványunk is van. Számos csillagászati évkönyvet menekítettünk meg a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárból darabonként 20.- Ft-ért, amikor azok leselejtezésre kerültek. Mivel ezekben számos ma is aktuális információkat tartalmazó írás és csillagászattörténeti beszámoló található, alkalmanként csillagászati vetélkedők helyezettjeinek jutalmazására használjuk fel őket – így legalább olyan kezekbe kerülnek, amelyek értékelik a színvonalas csillagászati irodalmat. Az MCSE Zalaegerszegi Csoportja szívességéből külföldi folyóiratként megvan az Astronomy számai közül számottevő mennyiség az 1997-2000 közötti időszakból, ám ezeket már felkínáltuk értékesítésre tagjainknak: aki szeretne e számokból, olcsón hozzájuthat, ha jelzi vásárlási szándékát. Őrizzük a VCSE-ről megjelent sajtóanyagot is, amely azonban nem teljes. Összességében elmondható, hogy levéltári és sajtóanyagunk feldolgozatlan és lassan bővülő. Hosszabb távon minden bizonnyal szükséges lesz nyomtatott és elektronikus anyagaink rendszerezése. A könyvtár jelentősebb fejlesztésére nem gondolhatunk egyesületi helyiség hiányában. Igaz, az interneten majdnem minden fent van, és a hiányzó információkat elnökünkön és titkárunkon keresztül könnyedén beszerezhetjük a hivatali utak betartásával.

 

 

 

 

VEGA

A Vega Csillagászati Egyesület lapja

Alapítva 1991-ben

 

XIII. évf. 3. (65.) szám

Szerkesztik:

Csizmadia Szilárd

Csizmadia Ákos

 

Kiadja a Vega Csillagászati Egyesület

Postacím: 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8.

Telefon: 70/283-57-52

E-mail: vcse@alpha.dfmk.hu

Honlap: www.vcse.hu

(Webmester: Srágli Attila)

 

Tisztségviselők:

 

Vezetőség (2002-2004):

 

Csarnai Noémi (ellenőr)

Csizmadia Ákos (titkár)

Csizmadia Szilárd (elnök)

Felső Géza (elnökségi tag)

Mikics Károly (elnökségi tag)

Szekeres Tibor (elnökségi tag)

Zelkó Zoltán (elnökségi tag)

 

Tagsági formák:

A Vega Csillagászati Egyesületnek lehetnek ifjúsági és rendes tagok. A tagság alsó korhatára 12 év. A tagság feltétele az Alapszabály elfogadása, tagdíjfizetési vállalás tétele, betöltött 12. életév és a tagfelvétel kérelmezése. A tagdíj összege 2004-re 1200.- Ft/fő/év, azonban a 18 évnél fiatalabbak választhatják az ifjúsági tagságot, akiknek a tagdíj csak 600.- Ft/fő/év. Amennyiben érdeklődik a csillagászat iránt, kérje tagfelvételét!