V E G A
E L E K T R O N I K U S A M A T Ő R C S I L L A G Á S Z A T I L A P
VEGA 67. (XIV. évf. 1. szám) – 2004. március 31.
A téltől vett búcsúzásképpen
vessünk még egy pillantást az Orion legfényesebb csillagára, a Betelgeuse-re (Bayer-féle
nevén Alfa Orionis). A jobb oldali betétképen az Orion csillaglépe látható, az
összekötött vonalak a csillagkép főbb csillagait jelölik: a bal felső (a
legészakkeletibb) csillag a Betelgeuse. A bal oldali betétképen a Hubble
Űrtávcsővel a Betelgeuse vörös óriáscsillagról felvett kép látható, amelyen a
csillag felületi fényességeloszlásának egyenetlenségei is rekonstruálhatók:
figyeljük meg, hogy a csillag legfényesebb része nem középen, hanem attól
lejjebb helyezkedik el, és a csillag látszó képének alján van egy kitüremkedés
is. A képre berajzolták a Jupiter és a Föld pályájának méreteit is. Az Alfa
Orionis maga jól láthatóan nagyobb, mint a jupiterpálya! A Föld helyére téve a
Betelgeuse-t magában foglalná a csillag a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars és a
Jupiter pályáját is, olyan hatalmas.
TARTALOM:
A Vega Csillagászati Egyesület 2004. február 7-i Közgyűlése
Vénusz-átvonulás 2004. június 8-án
Az első napfogyatkozás-megfigyelés egy másik égitestről
H-alfa emisszió egy szoros kettőscsillagban
Márciusi
MTI-hír: az Észak-Rajna-Vesztfália tartománybeli Sauerland lakosai
holdparcelláikat féltik. A területeket Dennis Hope amerikai üzletembertől vásárolták a derék németek. Az 1200 sauerlandi polgár
közül több most, hogy George W. Bush bejelentette az új amerikai űrprogramot, a
Fehér Házhoz fordult, kérve, hogy az esetleg majdan arra tévedő űreszközök
kíméljék meg birtokaikat. Nem szeretnének megtűrni sem idegen zászlót, sem
járművet, sem mást.
Lehet
persze az első reakció a nevetés, amit nincs is miért elfojtanunk; egy jóízű
kacagás az egészségnek is csak szolgál. Mégis, sok ember érzi úgy, hogy valóban
birtokot nyertek a Holdon, és igyekeznek megvédeni azt, amit jogos
tulajdonuknak éreznek. (Elég sok vita volt a közelmúltban a hasonló
adásvételekről, amelyek során tisztázódhatott, hogy a Hold bizony egyelőre
senkinek nincs tulajdonában, így aztán azt nem is adhatja el.) A félrevezetett
embereket ugyan nem érte nagy kár, 7500-10000 forintnak megfelelő összeget
adtak annak idején a holdi parcellákért, de azért ez is a zsebükből kihúzott
összeg; a birtokárusok pedig a sok kicsi sokra megy módszerével szépen
gyarapították vagyonukat. Az eredmény több ezer ember, akik, ha felnéznek az
égre, a Holdat látva azt szó szerint magukénak is érzik, s talán unokáikra
gondolnak, akik a jövőben majd a Földre remek kilátással rendelkező tornácokon
fognak megpihenni. Megoldás persze nem lesz, s becsapható emberek valamint
szélhámosok egyébként is mindig lesznek. Csak kár, hogy napjainkra a Hold is
annyira része lett a földi világnak, hogy már nemcsak gyönyörködtet, hanem
fájdalmat is tud okozni.
Csizmadia Ákos
VCSE Hírek
Kérjük azon
tagtársainkat, akik még nem fizették be 2004. évi tagdíjukat, ezt mielőbb
szíveskedjenek megtenni! A tagdíj összege rendes tagoknak 1200.- Ft/fő,
ifjúsági tagoknak 600.- Ft/fő 2004-re. A tagdíj rózsaszín postautalványon a
Vega Csillagászati Egyesület, 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8. címre.
Köszönettel: a VCSE elnöksége.
Az alábbiakban közöljük a Vega Csillagászati Egyesület 2003. évi bevételeit és kiadásait összesítő táblázatot.
Bevételek:
2002. évi áthozat: 191 812.- Ft
Tagdíjak: 34 500.- Ft
SZJA 1%: 85 642.- Ft
Önkormányzati támogatás: 35 000.- Ft
Alapítványi támogatás: 7 500.- Ft
Rendezvények bevételei: 97 400.- Ft
Bankkamat: 3 413.- Ft
Összes bevétel 2003-ban: 455 267.- Ft
Kiadások:
Bankszámlavezetés: 22 695.- Ft
Távcső- és okulárvásárlás: 90 000.- Ft
Postaköltség: 7 755.- Ft
Kölcsöntörlesztés: 4 800.- Ft
Fénymásolás: 7 765.- Ft
Posztervásárlás: 682.- Ft
Rendezvények
és egyéb: 87 312.- Ft
Összesen: 221 009.- Ft
A 2003. évi bevételek és kiadások különbsége +234 258.- Ft volt, azaz ennyi többlettel zárt a VCSE. Mivel a 2002. évről 2003-ra 191 812.- Ft-ot hoztunk át eredményként, az Egyesület pénzvagyona 2003 folyamán kb. 192 EFt-ről 234 EFt-re nőtt. Eszerint 2003 folyamán a VCSE pénzvagyona mintegy 42 EFt-vel növekedett.
Kötelezettségeink közül néhány kifizetését 2004-re halasztottuk, és ez jelentősen árnyalja a képet. A 2003. évi tábori szállásköltség (46 000.- Ft) csak 2004-ben kerül kifizetésre, valamint tagjaink az elmúlt időszak vásárlásait jelentős kölcsönökkel segítették (összes törlesztenivalónk egyes tagtársaink felé 108 634.- Ft), így az adósságaink kifizetése után rendelkezésre álló összeg majd csak mintegy 80 EFt lesz. Ugyanakkor az Egyesület az eltelt két évben egy CCD-kamerával és egy távcsővel gyarapodott.
Mint ahogy évek óta, úgy 2003-ban is nagyon kedvezőtlen volt bevételeink megoszlása. A legnagyobb bevételt (az összes bevétel 42%-át) a 2002. évig megspórolt összeg áthozatala jelentette. A második legnagyobb bevételi forrásunk a rendezvények bevételei, azaz lényegében a nyári tábor. Az ebből származó bevételek azonban nem növelhetők a végtelenségig, hiszen nem anyagi haszonszerzés céljából szervezzük, ugyanakkor tény, hogy a VCSE 2. félévi működési költségeit rendszeresen a nyári tábor nyereségéből fedezzük, immár több, mint egy évtizede. Harmadik legnagyobb bevételi forrásunk, amely az összes bevétel 19%-át jelentette, a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából származik. Ez nagyon jól mutatja, hogy a jövőben is mindent meg kell tenni az eddigieknél is jobban minél több SZJA 1%-os felajánlás megszerzéséért. Ebben elsősorban tagjaink segítségére számíthatunk csak, ezért kérjük, hogy hívjátok fel saját, szüleitek, rokonaitok, munkatársaitok és ismerőseitek figyelmét arra, hogy SZJA 1%-ukat a VCSE-nek ajánlják fel!
A tagdíjak és az önkormányzati támogatás 2003-ban együtt is csak a VCSE bevételeinek összesen a 2%-át tették ki. A bankkamatok összege majdnem elhanyagolható.
A kiadások sem kedvezően oszlottak meg, hiszen
csak az, hogy az Egyesület bankszámláját fenntartsuk, 23 EFt-be került. Az
összes többi kiadást a mellékelt táblázat mutatja.
2003. dec. 28.: 4 elnökségi tag részvételével (Szekeres Tibor és Zelkó Zoltán hiányzott) tartottuk elnökségi ülést, amelyen elfogadtuk a VCSE 2004. évi költségvetését, munkatervét és programjait, valamint a távcsövek kölcsönzésének szabályzatát, az Egyesület leltárát, és előkészítettük a következő közgyűlést, továbbá kiírtunk egy diákpályázatot (ld. lejjebb).
2004. jan. 17.: 4 fő (Csizmadia Szilárd, Lakatos Roland, Fitos Péter, Fitos Márk) vett részt egyesületi összejövetelünkön, amelyen a 2003. év jelentősebb csillagászati eredményeit tekintette át a VCSE elnöke, majd megnézték a jelenlévők a VCSE 7 cm-es távcsövével a Vénuszt, a Szaturnuszt, a Marsot, a Fiastyúkot és az Orion-ködöt.
feb. 7.: 26 fő vett részt Közgyűlésünkön és a Meteorészlelők Találkozóján (ld. a részletes beszámolókat alább). A Közgyűlésen az elnökség beszámolója elfogadásán túl a jelentősebb napirendi pontok voltak: a tagdíjak megállapítása, módosítottuk a VCSE Alapszabályát és új elnökséget választottunk.
márc. 20.: elnökségi ülést tartottunk, amelyen részt vettek Mikics Károly és Zelkó Zoltán elnökségi tagok, Csizmadia Ákos titkár és Csizmadia Szilárd elnök. Felső Géza és Srágli Attila elnökségi tagok munkaügyi elfoglaltság, Bedő Veronika családi esemény miatt hiányzott. Áttekintettük az egyesületi taglistát, a gazdasági helyzetünket, megszerveztük a május 4-i holdfogyatkozás és a június 8-i Vénusz-átvonulás megfigyelését, valamint foglalkoztunk a nyári táborral és egyéb aktuális egyesületi ügyekkel.
márc. 20.: 9 fő vett részt márciusi egyesületi összejövetelünkön (Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Csizmadia Tamás, Fitos Márk, Fitos Péter, Henczi Zoltán, Lakatos Roland, Mészáros Ágnes, Szente Hajnalka). Elnökünk tartott előadást a Földön kívüli élet kutatásáról és néhány csillagászati hírt ismertetett.
PÁLYÁZAT
A Vega Csillagászati Egyesület pályázatot ír ki 14-19 éves középiskolásoknak és gimnazistáknak. A pályázaton bárki indulhat, aki 2004-ben valamely magyarországi középiskola vagy gimnázium tanulója. A pályázaton indulni kívánóknak egy szabadon választott csillagászati témát kell egy önállóan megírt esszében feldolgozniuk. A pályázatot e-mailen a vcse@vcse.hu e-mail címre vagy a
Vega Csillagászati Egyesület
8900 Zalaegerszeg,
Berzsenyi u. 8.
postai címre kell beküldeni 2004. június 1-ig. A pályázatot elbíráló bizottság tagjai:
Bánfalvi Péter matematika-fizika szakos tanár,
Csizmadia Szilárd csillagász,
Felső Géza, csillagász.
A pályázat első három helyezettje könyvjutalomban részesül, az első helyezett ezen kívül ingyenesen vehet részt a Vega Csillagászati Egyesület 2004. augusztus 8-15. között sorra kerülő Zala megyei Ifjúsági Csillagászati Táborában.
További információkat ugyancsak a fenti e-mail vagy postai címeken lehet kérni.
A Vega Csillagászati Egyesület nyári táborára a Perseida-maximumhoz kapcsolódóan, 2004. augusztus 8-15. között kerül sor. Részletes programról és további információkról később tájékoztatjuk tagjainkat. A tábor helyszíne Pusztaszentlászló lesz.
Zalai meteorészlelők találkozója
Zalaegerszegen immár harmadszor került sor kimondottan meteorészlelők találkozójára. 2000-ben 37 fő részvételévek két napos találkozót tartott a zalai megyeszékhelyen az MCSE Meteorészlelő Szakcsoportja a Vega Csillagászati Egyesület szervezésében és szponzorálásával. 2002-ben országos helyett csak regionális jelleggel találkozott Nyugat-Magyarország három igen aktív amatőrcsillagászati egyesületének (APCSE, GAE és VCSE) tagsága: összesen 22-en jöttek össze a forró nyári melegben két előadás és egy beszámoló meghallgatására és zárták kiadós közös vacsorával a napot (ld. http://www.vcse.hu). A 2004. február 7-i találkozóval, amely ugyan szándékosan csak megyei jelleggel lett megszervezve ismételten a Vega Csillagászati Egyesület által, mégis úgy érezzük, sikerült hagyománnyá emelni a két évente Zalaegerszegen tartott meteoros találkozókat. Összesen 26-an voltak kíváncsiak a rendezvényen elhangzó előadásokra, amely a várakozásainkat jelentősen felülmúlta és további kitartó meteoros munkára lelkesít. A résztvevők a következők voltak:
Bánfalvi Péter Zalaegerszeg
Bedő Veronika Zalaszentiván
Csizmadia Ákos Zalaegerszeg
Csizmadia Szilárd Zalaegerszeg
Csizmadia Tamás Sármellék
Erdődi Balázs Nagykanizsa
Felső Géza Zalaegerszeg
Fitos Gábor Zalaegerszeg
Fitos Márk Zalaegerszeg
Fitos Péter Zalaegerszeg
Gazdag Attila Nagykanizsa
Gálicz Eszter Székesfehérvár
Henczi Zoltán Misefa
Kiss Szabolcs Budapest
Lakatos Roland Zalaegerszeg
Simon Gergely Nagykanizsa
Perkó Zsolt Nagykanizsa
Rácz Zoltán Nagykanizsa
Simonkay Piroska Zalaegerszeg
Srágli Attila Egervár
Szabados László Budapest
Szekeres Andrea Zalaegerszeg
Szente Hajnalka Zalaegerszeg
Szutor Péter Zalaszabar
Vilmos Mihály Nagykanizsa
Zelkó Zoltán Zalaegerszeg
A
találkozó résztvevői
A délelőtti VCSE Közgyűlést követő rövid szünet után, majdnem pontosan délben kezdődött a „Meteorészlelők Találkozójának” programja. A Nagykanizsai Amatőrcsillagászati Egyesület 6 tagja mellett 18 VCSE-tag vett részt, és két „nem zalai” vendégünket is örömmel láttuk jelen a találkozón. Felső Géza megnyitó szavai után az első előadó Csizmadia Ákos volt, aki „A legrégebbi meteorithullások” címmel tartott 25 percben áttekintést ókori meteorithullásokról az egyiptomi szövegek, valamint arab, görög és római írók feljegyzései alapján. A rendkívül érdekes történeti előadást követően csak záporoztak a kérdések a Kába-kő mibenlétét illetően az előadóhoz, aki nagyon helyesen megjegyezte, hogy a kő meteoritikus eredtét illetően – az iszlám számára szent tárgyról lévén szó – csak utazók elbeszéléseire alapozott hagyományból ismerjük meteorotikusnak, megfelelő természettudományos vizsgálatokat nem lehet elvégezni; egyébként is, ha kőmeteorit lenne, történetének ismert több, mint 2000 éve alatt elporladt volna, különösen a Kába-követ az utolsó 1500 évben sújtott tűz miatt (amelyek következtében egyébként három darabra esett már szét a kő). Ezután Csizmadia Szilárd 50 perces előadása következett, amelyben egyfelől a meteorrajzok pontosságát és a belőlük levonható következtetéseket tekintette át (előadásának ezen része írásos formában is meg fog jelenni a Meteorban), majd a VCSE tagjainak 1992 és 2003 között készített vizuális, fotografikus, teleszkópikus és videós megfigyeléseit tekintette át, és megfogalmazta, milyen jövőbeli teendők vannak a feldolgozást illetően a saját, valamint az MCSE Meteormegfigyelő Szakcsoportja Archivumában fekvő többi észlelésekkel, amelyek igen értékesek a tudomány számára. A jó hangulatú előadást ebédszünet követte, ahol a részt vevők jóízűen fogyasztották el a Simonkay Piroska és Fajnor Éva által prezentált szendvicseket és egyéb finomságokat.
Dr.
Szabados László előadása közben
Ezt követően Szabados László, az MCSE elnöke és a találkozó vendége lépett porondra és tartott egy órás, rendkívül érdekfeszítő előadást „Távolságmérés az Univerzumban” címmel. A meteorcsillagászattól ugyan távol eső, de a találkozó színességét mindenképp növelő előadásban a jelenlévők nagyon új dolgokról is hallottak és jelentősen fejleszthették ismereteiket a csillagászati távolságmérés módszereit illetően. Megbizonyosodhattunk róla, hogy a kellő alapossággal előkészített és kivitelezett, gondosan elemzett mérések – amelyek időben és energiában egy csillagásznak akár egy-két évi munkáját is felölelhetik! – valóban megbízható adatokat szolgáltatnak a csillagok és az extragalaxisok távolságát illetően. Kiemelendő Felső Gézának az előadás után elhangzott kérdése, miszerint mi volt a csillagászat legnagyobb melléfogása a távolságmérésben? Az előadó alapos megfontolás után azt találta, hogy valószínűleg a múlt század tízes éviben történt a legnagyobb melléfogás, amikor a spirálködöket a mi galaxisunk részeinek tartották, noha már a megfelelő távolságmérési módszer alapjai rendelkezésre álltak (a cefeida parallaxis), bár a csillagközi fényelnyelést csak az 1930-as években, a cefeidák két különböző populációját pedig az 1940-es években fedezték fel, és ezek jelentős befolyással bírnak a meghatározott távolságadatokra. Ezt az előadást Bedő Veronika érdekfeszítő áttekintése követte, amelyben „Meteoritok a Holdról, a kisbolygókról és a Marsról” címmel a címben említett égitestekről a Földre esett meteoritok katalógusát mutatta be. Igazán izgalmas volt tudatunkban rögzíteni, hogy a Földön is lehet találni ezekről az égitestekről kőzetanyagot – jó észben tartani, hogy az űrszondák még nem szállítottak, csak a Holdról kőzeteket a Földre! A Vestát illetően még terv sincs (az összes Földre hullott meteorit 6%-a a Vestáról származik), és más kisbolygók kőzetanyaga is még csak természetes úton került a Földre. A Stardust űrszonda – amely üstökösport fog szállítani majd a Földre – még nem tért vissza bolygónkra, a Marsról kőzetet hozni (vagy bármely más bolygóról) még eléggé a távoli jövőben (reális talán csak a 22. század??) rejtőzik. Ezért ezen meteoritok tanulmányozása igen fontos ezeknek az égitesteknek a megismerése szempontjából. Mivel pedig az Antarktiszon heverő kavicsok, kövek és szikladarabok közül átlagosan minden 500-1000-ik darab égi eredetű, nem hiábavaló az előadó utolsó mondatában elhangzott figyelmeztetése: menjen mindenki a kertjébe meteoritot keresni! (Nemrégiben egyébként Hegyhátsálon találtok meteoritot.) A kora délutáni előadásokat Fitos Péter összefoglalója zárta, amelyben az érdekesebb modernkori (19-20. századi) földi meteorithullásokat ismertette, külön kitérve a Tunguz-eseményre. Ebből az előadásból kiderült, hogy a meteorithullás egyáltalán nem ritka esemény, sőt… Mindkét előadó igen szép képekkel illusztrálta előadását.
Az
előadások résztvevőinek egy csoportja
Az újabb kávé (vagy inkább pogácsa-)szünetet követően Szente Hajnalka előadásában sikerült felidézni az 1994-ben történt, folyamatosan észben tartandó esemény 10. évfordulóját: a Shoemaker-Levy 9 üstökös Jupiterbe csapódását. Őt Zelkó Zoltán követte, aki videós meteor-megfigyeléseiből mutatott be ízelítőt, elsősorban hasznos technikai tapasztalatait illetően, amelyeket egy mindössze 30 ezer forintos panelkamrával szerzett. A nem kevés humorral fűszerezett előadást a hallgatóság igen élénk tetszésnyilvánítása követte, és azonnal megkezdődött az érdeklődő amatőrök között a további tapasztalatcsere és az eszköz tanulmányozása.
Több előadás nem volt, de a találkozó nagy sikerrel zárult. Mindenki sok tapasztalattal és élménnyel távozott. Noha a rendezvényt szándékosan nem hirdettük öles betűkkel, azért Fejér és Pest megyékből is érkeztek résztvevők. Az előadások anyaga remélhetőleg írásos formában is megjelenik később, reményeink szerint már a VEGA 68. (következő) számában. Addig is, az előadásokon levetített diák megtekinthetők a www.vcse.hu weboldalon.
A következő zalaegerszegi meteoros találkozót 2006-ra tervezzük – ezúttal országos jelleggel ismét.
A Vega Csillagászati Egyesület 2004. február 7-i
közgyűlése
Jegyzőkönyv
Tárgy: a Vega Csillagászati Egyesület Közgyűlése
A közgyűlés időpontja: 2004. február 7.
A közgyűlés helyszíne: Zalaegerszeg, Pais Dezső Általános Iskola (Pais u. 16.), Fizika terem
Az Egyesület elnöke, Csizmadia Szilárd a Vega Csillagászati Egyesület Közgyűlését 10.35 perckor megnyitotta. Közölte, hogy a jelenléti ív tanúsága szerint 18 tagtárs van jelen, amely a 42 fős egyesületi tagságnak 42%-a. Mivel az Alapszabály IX. Fejezet 3. pontja szerint a közgyűlés határozatképességéhez az összes tag kétötödének (azaz 40%-nak) a jelenléte szükséges, és ennél több tagtárs van jelen, a közgyűlést határozatképesnek nyilvánította.
Ezután elnök felkérte Lakatos Roland tagtársat a jegyzőkönyv vezetésére, aki a felkérést elfogadta. Elnök kérdésére a jelenlévők egyhangú szavazással megválasztották jegyzőkönyvvezetőnek Lakatos Rolandot.
Elnök ezután ismertette a Közgyűléssel, hogy a tisztújítás lebonyolítására az elnökség 2003. dec. 28-i ülésén Jelölő- és Szavazatszámláló Bizottságot (továbbiakban: JSZB) állított fel, elnökének pedig Felső Géza, tagjainak pedig Bánfalvi Péter, Bedő Veronika és Srágli Attila tagtársakat nevezte ki. Nevezettek a JSZB-be való kinevezésüket elfogadták. Elnök kérdésére a jelenlévőknek nem voltak kifogásaik a JSZB személyi összetétele ellen és további tagot sem kívántak beválasztani a JSZB-be. Elnök kérdésére a Közgyűlés egyhangúlag megerősítette tisztségükben a JSZB tagjait és megbízatásukat.
Elnök ezután az alábbi javaslatot tette a napirendre:
1. Elnöki megnyitó.
2. 2004. évi Hettyei János Díj átadása.
3. Ellenőri jelentés.
4. Tagdíjak megállapítása.
5. 2003. évi közhasznúsági jelentés és éves beszámoló jóváhagyása, illetőleg elfogadása.
6. Alapszabály-módosítás.
7. Elnökségi beszámoló.
8. Tisztújítás.
9. Egyebek.
A jelenlévők elnök fenti napirendi javaslatát vita nélkül, egyhangúlag elfogadták.
Elnök megnyitójában kiemelte a csillagászatnak, mint a természettudományok legszebbikének az emberi gondolkodásra gyakorolt pozitív hatását és a természet megismerésének szükségességét. Ezután köszönetet mondott a tagtársaknak az elmúlt évi munkájukért, név szerint is kiemelve számos tagtársat (Bánfalvi Péter, Bedő Veronika, Csizmadia Ákos, Felső Géza, Mikics Károly, Németh Andrea, Simonkay Piroska, Srágli Attila, Zelkó Zoltán). A 2003. év néhány emlékezetes csillagászati megfigyelésének felidézése után a kehidakustányi és a hegyhátsáli csillagvizsgálók létesítésének terveiről adott tájékoztatást, majd röviden említette, hogy a VCSE nevében január hó folyamán levelet írt Zalaegerszeg polgármesterének az Izsák Imre emléktábla újbóli elhelyezése érdekében, végezetül pedig derült egekben gazdag új esztendőt kívánt a tagoknak.
Bánfalvi Péter az elnöki megnyitót követő hozzászólásában megjegyezte, hogy bár az elnök nem említette a megnyitójában, de a legnagyobb köszönet és elismerés magát az Egyesület elnökét illeti, akinek színvonalas munkája teszi lehetővé az Egyesület működését.
Elnök viszontválaszában azt mondta, hogy ilyen remek tagság nélkül nehezen lehetne megvalósítani a színvonalas egyesületi munkát. Ezt a kijelentését nagy taps fogadta a jelenlévők részéről.
Elnök ezután a 2. napirendi pontra tért. Először röviden felidézte Hettyei János életútját és a róla elnevezett díj történetét, majd ismertette a jelenlévőknek, hogy az elnökség Szutor Péter tagtársat javasolja kitüntetni 2004-ben a díjjal. Ismertette az indoklást, majd rövid személyes emlékeket idézett fel, amelyek a javasolt személy múltbéli nagy amatőrcsillagász aktivitását méltatták. Elnök kérdésére a jelenlévők nem kívántak más személyt javasolni a kitüntetésre és nem emeltek kifogást a javasolt személy ellen sem. Elnök következő kérdésére a jelenlévők egyhangúlag Szutor Péternek ítélték a 2004. évi Hettyei János Díjat, és nagy tapssal jutalmazták Szutor Pétert. Szutor Péter nagyon röviden visszaemlékezett fotografikus változócsillag megfigyeléseire.
Elnök a 3. napirendi pontban elmondta, hogy Csarnai Noémi ellenőr nincs jelen, majd Zelkó Zoltán kimentette az ellenőrt a közgyűlési részvétel alól. Elnök javasolta a Közgyűlésnek, hogy az ellenőri jelentés meghallgatását a Közgyűlés halassza a következő közgyűlésre, amit a jelenlévők egyhangúlag, további vita nélkül megszavaztak.
Elnök a negyedik napirendi pontban ismertette az elnökség javaslatát arról, hogy a tagdíjak összege maradjon változatlan. Csizmadia Ákos titkár felszólalásában javasolta, hogy a tagdíjakat emelje a Közgyűlés rendes tagok esetében 1500.- Ft-ra, ifjúsági tagok esetében 750.- Ft-ra, 2005. január 1-től kezdve. Elnök elmondta, hogy a tagdíjemelést nem támogatja, ráaadásul már az elnökségben is kisebbséget kapott titkárnak ez a javaslata. Csizmadia Ákos azonban kifejtette, hogy a tagdíjak összege évek óta változatlan, viszont a kiadások folyamatosan emelkednek, s a tagdíj az egyetlen stabil bevételi forrása az egyesületnek. Más hozzászólás hiányában elnök szavazásra tette fel a két javaslatot. Az elnökség javaslata egyetlen szavazatot sem kapott, Csizmadia Ákos javaslatát viszont a Közgyűlés 17 szavazattal, egy tartózkodás mellett megszavazta.
Elnök az 5. napirendi pontban ismertette a közhasznúsági jelentésre vonatkozó törvényi szabályozást, majd közölte, hogy a közhasznúsági jelentés a közgyűlés előtt a teremben el volt helyezve és meg lehetett tekinteni. Kérdésére senki nem kívánta, hogy a közhasznúsági jelentést tovább tanulmányozhassa vagy az elnök részletesen ismertesse szóban a tartalmát. Ezek után a közgyűlés vita nélkül, egyhangúlag jóváhagyta, illetve elfogadta a 2003. évi közhasznúsági jelentést és éves beszámolót.
Elnök a 6. napirendi pontban ismertette az elnökség három Alapszabály-módosítási javaslatát, és felhívta a figyelmet, hogy a javaslatok elfogadásához a jelenlévők 3/4-ének többségére van szükség.
Először azt javasolta, hogy az I. fejezetet a Közgyűlés egészítse ki egy 3. ponttal, miszerint: "I.3. Az Egyesület működési területe: Zala megye." Simonkay Piroska kérdésére, miszerint ez kizárólagos jelentéstartalommal bír-e, elnök azt felelte, hogy nem, hanem azt jelenti, hogy elsősorban a Zala megyei amatőrcsillagászok igényeit kívánja az Egyesület kielégíteni. További hozzászólás hiányában az elnök szavazást rendelt el. A közgyűlés az alapszabály-módosítást 15 igen szavazattal, 1 nem ellenében és 1 tartózkodással elfogadta.
Elnök ezután a 2002. évi tapasztalatokból kiindulva az elnökség nevében javasolta az Alapszabály IX. Fejezet 4. pontjának megváltoztatását annak érdekében, hogy a határozatképtelenség esetén tartandó közgyűlés ugyanarra a napra is eshessen, amelyre az eredeti közgyűlés. A közgyűlés vita nélkül, egyhangúlag megszavazta ezt az Alapszabály-módosítást, amelynek szövegét a mellékletek tartalmazzák.
Elnök ezután ismertette, hogy az eltelt tíz évben 10 ellenőri jelentés helyett csak 3 hangzott el, és ezt a gyakorlatot az elnökség helyteleníti. Az elnökség megvizsgálta az ellenőri tisztség megszüntetését, új ellenőr választását, esetleg Ellenőrző Bizottság létrehozását, de végül Felső Géza és Csizmadia Ákos javaslatait ötvözve azt javasolja, hogy az ellenőr ezentúl legyen az elnökség tagja, és felolvasta, mely' pontokon kellene és hogyan módosítani az Alapszabályt. Simonkay Piroska kérdésére elnök elmondta, hogy az ellenőr teljes joggal tagja lesz ezentúl az elnökségnek, ugyanazokkal a jogokkal, mint bármelyik másik elnökségi tag, eredeti feladatainak megőrzése mellett, amennyiben a Közgyűlés ezt elhatározza. Ismertette továbbá, hogy a VCSE költségvetése az eltelt években csak néhány százezer forint körül mozgott, ami távol van attól az 5 milliós határtól, amelytől a törvény Ellenőrző Bizottság létrehozását követeli meg, és várhatóan ezt a határt a közeljövőben nem is fogja elérni.
További hozzászólás hiányában elnök szavazásra tette fel a javaslatot, amelyet a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak. Elnök további kérdésre az egységes szerkezetbe foglalt Alapszabályt a jelenlévők szintén egyhangúlag elfogadták.
Elnök ekkor üdvözölte a délutáni "Meteorészlelők találkozójá"-ra időközben megérkezett Dr. Szabados Lászlót, a Magyar Csillagászati Egyesület elnökét és az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát, majd ugyancsak üdvözölte Gazdag Attilát, a Nagykanizsai Amatőrcsillagászati Egyesület elnökét és néhány további jelenlévő tagukat. Mindannyiukat taps fogadta.
Elnök ezután felkérte a titkárt, hogy az elnökség 2003. évről szóló beszámolóját olvassa fel. A beszámoló elhangzása után elnök elmondta, hogy a beszámolót az Egyesület irattárába elhelyezik, majd kérte a hozzászólásokat. Simonkay Piroska kérdésére Csizmadia Ákos titkár közölte, hogy a VCSE helyi csoportjainak létrehozásáról nincs döntés, ezt az elnökség csak felveti és kéri a tagtársakat, hogy erről a kérdésről közösen gondolkodjunk el a következő egy évben a következő közgyűlésig.
Más hozzászólás hiányában elnök szavazást rendelt el a beszámoló elfogadásáról. A jelenlévők az elnökség beszámolóját egyhangúlag elfogadták.
Elnök ezután a 8. napirendi pontra térve kérte a jelenlévőket, hogy jelöljenek újabb személyeket az elnökség által javasolt személyek mellé, hogy valódi választásról legyen szó, ne pedig úgy érezzék a megválasztott tisztségviselők, hogy egyszerűen rájuk hagyták a munkát. Javasolta, hogy a közgyűlés állapítsa meg hét tagban az elnökség létszámát, de Csizmadia Ákos titkár 6 tagú elnökséget javasolt. A jelenlévők közül tízen szavaztak a hét tagú, és heten a hat tagú elnökségre, egy személy tartózkodott. Elnök megállapította, hogy 2004-2006 között az elnökség tehát elnökből, titkárból, ellenőrből és négy elnökségi tagból fog állni. Ezután átadta a szót Felső Gáza JSZB-elnöknek. Felső Géza ismertette az elnökség személyi javaslatait, majd újabb jelölteket kért. Bedő Veronika és Csizmadia Ákos Csizmadia Tamást javasolta elnökségi tagnak, aki a jelöltséget elfogadta. Csizmadia Ákos és Csizmadia Szilárd Bánfalvi Pétert javasolta elnöknek, aki a jelöltséget elfogadta azzal, hogy közölte a tagokkal, ha Őt választják meg elnöknek, akkor feleannyi egyesületi munkát sem fog végezni, mint a jelenlegi elnök, és mindenki emlékezetébe ajánlotta "a győztes csapaton ne változtass!" szólást. Csizmadia Ákos Zelkó Zoltánt javasolta titkárnak, aki azonban a jelöltséget elutasította a titkári pozícióra, csak az elnökségi tagságot vállalta. Más javaslat hiányában Felső Géza megkérdezte, bármelyik jelölt ellen van-e kifogás, de ilyen nem volt. Ezután kiosztotta a JSZB a szavazólapokat, és lebonyolította a titkos szavazást. A JSZB megszámolta a szavazatokat, és az alábbi eredményt állapította meg:
Elnöknek a közgyűlés 16 szavazattal megválasztotta Csizmadia Szilárdot, 1 szavazatot kapott Bánfalvi Péter;
Titkárnak a közgyűlés megválasztotta 16 szavazattal Csizmadia Ákost, egy szavazólapon tartózkodtak;
Ellenőrnek a közgyűlés megválasztotta 17 szavazattal Felső Gézát;
Elnökségi tagoknak a közgyűlés megválasztotta 16 szavazattal Bedő Veronikát, 16 szavazattal Mikics Károlyt, 16 szavazattal Srágli Attilát és ugyancsak 16 szavazattal Zelkó Zoltánt. Egy szavazatot kapott még Csizmadia Tamás, aki így nem lett elnökségi tag.
Felső Géza ezután gratulált az újonnan megválasztott elnökségnek, majd visszaadta a szót Csizmadia Szilárd elnöknek.
Elnök a kilencedik napirendi pontban szót ejtett az idei két holdfogyatkozás, valamint a Vénusz-átvonulás megfigyelésének terveiről, majd kérte a hozzászólásokat. Hozzászólás hiányában a jelenlévőknek megköszönte az aktív részvételt, majd 11.45 perckor a közgyűlést bezárta.
Kmf.
Lakatos Roland sk. Csizmadia Szilárd sk.
jegyzőkönyvvezető elnök
Vénusz-átvonulás
2004. június 8-án
A Vénusz átvonulása a Nap előtt
Egy igazán ritka csillagászati eseménynek leszünk tanúi 2004. június 8-án: a Vénusz bolygó átvonul a Nap előtt. Utoljára ilyen esemény 1882-ben volt, és legközelebb 2012-ben lesz. A Vénusz-átvonulás jelensége során a Vénusz bolygó elhalad a Nap korongja előtt.
Vénusz-átvonulás nagyon ritkán látható. Ha egyszer bekövetkezett, nyolc év múlva kerül sor a következőre, majd 121,5 év szünet következik. Ezután megint nyolc év múlva vonul el a Nap korongja előtt, majd 105 év szünetre kerül sor. Ezután az egész ciklus ismétlődik.
A Vénusz Nap előtti átvonulásai csak távcsővel figyelhetők meg. (Mivel a Napra kell célozni a távcsövet, és a Vénusz csak a Nap korongjának mindössze 30 milliomod részét takarja el az átvonulás során, feltétlenül gondoskodni kell szemünk védelméről és az ehhez szükséges megfelelő fénycsökkentő eljárásról!) A távcsövet a 17. század elején találták fel, így először csak az 1631-es és az 1639-es Vénusz-átvonulást figyelték meg angol csillagászok. A következő Vénusz-átvonulások időpontját Edmond Halley, a második angol királyi csillagász számította ki, és rámutatott arra a lehetőségre, hogy az átvonulás megfigyelésének segítségével meghatározható a Nap-Föld távolság. Ez azért nagy jelentőségű, mert mindaddig az égitestek távolságainak arányát ismerték csak (leszámítva a Holdat, mert arról tudták, hogy a Föld sugarának 60,3-szorosára van a Földtől; mivel a Föld sugara akkortájt elég megbízhatóan ismert volt, a Hold távolságát hosszmértékegységben kifejezve is tudták). Addig mindössze annyit tudtak, hogy a Merkúr a Naptól a Nap-Föld távolságnak csak 39%-ára van, a Vénusz 70%-ára, a Mars 152%-ára, a Jupiter 520%-ra és a Szaturnusz kilenc és félszer van messzebb a Naptól, mint a Föld. A csillagok távolságát akkortájt még nem ismerték, csak 1838-39-ben sikerült megmérni a Vega, a 61 Cygni és az Alfa Centauri csillagok távolságát – ezek a mérések azt adták meg, hogy ezek a csillagok a Nap-Föld távolság hányszorosára vannak tőlünk. Mint látható, rendkívüli fontosságú a Nap-Föld távolság ismerete! Ha a Nap-Föld távolságot Vénusz-átvonulás segítségével megmérnék, akkor az összes égitest távolságát ki tudnánk fejezni kilométerben. (A népszerűsítő irodalom előszeretettel használja a fényév fogalmát. A km-ben kifejezett távolságot elosztva 9 billió 460 milliárd km-rel, akkor az illető égitest távolságát km-ben kapjuk. A csillagászok inkább a parszeket használják, amelyet úgy kapunk, hogy a km-ben kifejezett távolságot 30 billió 840 milliárd km-rel osztjuk.) Az 1761-es Vánusz-átvonulás megfigyeléséből azonban csak azt szűrték le, hogy a Nap-Föld távolság – mai mértékegységekben kifejezve, mert az akkoriak még mérföldet használtak – 138 és 180 millió kilométer között van valahol. Ez az eredmény azonban megfelelő gyakorlatozás volt arra, hogy a mérési eljárást pontosítsák. Az 1769-es Vénusz-átvonulást James Cook kapitány expedíciója a Tahiti-szigetekről (a valóságban ezért a csillagászati mérésért szervezték az expedíciót), Hell Miksa és Sajnovics János magyar csillagászok pedig az Északi-sarkkörön túl fekvő Vardő szigetéről figyelték meg. Számos további expedíció indult távoli vidékekre a jelenség megfigyelése céljából. Az adatokat többen is összesítették, de különböző eredményekre jutottak. A mérési és számítási eljárásokban lévő hibákat Hell Miksa fáradságos munkával szisztematikusan korrigálta, és végeredményként 1771-ben azt kapta, hogy a Nap-Föld távolság kereken 150 millió km. Ezt az adatot mind a mai napig elfogadják, a 20. és 21. századi modern mérések mindösszesen 3 ezrelékkel pontosították Hell Miksa számításait! Büszkék lehetünk rá, hogy egy 18. századi magyar csillagász adott először pontos méreteket a Világegyetemnek. Azonban nemcsak csillagászati szemszögből érdekes Hell-féle vardői utazás: expedíciójuk során Sajnovics János felfedezte a lapp-magyar nyelvrokonságot – ezzel mellékesen megteremtette az összehasonlító nyelvészet tudományát. A távoli vidékek e terméke is mind a mai napig elismert a nyelvészet tudományában.
A következő Vénusz-átvonulások 1874-ben és 1882-ben zajlottak. Az 1874-es jelenség során vezették be a fényképezést, amely azonban még tökéletesítésre szorult az ilyen jellegű megfigyelésekhez. Ezeket a tökéletesítéseket a Budapesten születet magyar állampolgárságú Weinek László végezte el, és az 1882-es expedíció fotográfiai megfigyeléseit ő is vezette. A megfigyelések pontosítására nagy szükség is volt, hiszen gondoljunk csak bele: egy 3 ezrelékes hiba a távolságban a 27 fényévre lévő Vega esetében azt okozná, hogy távolságát 766 milliárd km-rel odébb tudnánk… Egy 13 milliárd fényévre lévő extragalaxis esetében ez a hiba már 39 millió fényév nagyságú lenne. (De sajnos, más jellegű távolságmérési bizonytalanságok miatt ezeknek az extragalaxisoknak a távolságát csak 50% pontossággal tudjuk.)
Nem került sor 1882-től máig Vénusz-átvonulásra. A következő ez év június 8-án, Medárd napján lesz. Ma már a Nap-Föld távolságot radarcsillagászati úton, a Vénusz helyett kisbolygók felhasználásával mérik sokkal pontosabban, így a Vénusz-átvonulások tudományban elfoglalt jelentősége már csak történeti. De megmaradt az esztétikai élmény, láthatjuk a Vénusz korongját átvonulni a Nap előtt – csak ne legyen rossz az idő, mert a felhők eltakarják előlünk a Napot és akkor bizony lemaradunk a látványosságról…!
A Vénusz-átvonulás megfigyeléséről
A Vénusz átvonulása megfigyelésekor alapvetően a Nap megfigyelésénél alkalmazandó rendszabályok az érvényesek! Ne nézzünk szabad szemmel sem a Napba, védőberendezés nélküli távcsővel meg különösen ne: maradandó szemkárosodást vagy akár vakságot is okozhat az ilyen óvatlan cselekedet!
A megfigyelések során a Nap előtt elvonuló bolygókorongot látjuk. Mivel a Vénusz éjszakai oldalát fordítja természetszerűleg felénk, emiatt és a Nap, valamint a Vénusz közötti nagy kontrasztkülönbség miatt a bolygókorongon részleteket nem látunk, csak egyetlen kör alakú sötét korongot a Nap fénylő felülete előtt.
Megfigyelések szabad szemmel
A Vénusz látszó átmérője az átvonulás során nagyjából 58,4” lesz, azaz szemünk felbontóképességének határán. Érdekes kísérlet lehet a jó szeműeknek szabad szemmel megpillantani a Nap előtt elhaladó Vénuszt, erre a célra elő lehet venni az 1999-es teljes napfogyatkozásról megmaradt napfogyatkozás-néző védőszemüvegeket.
Megfigyelések távcsővel
Különösen jó szeműek akár binokulárral is észrevehetik a Vénusz korongját a Nap előtt, de ajánlatos legalább 5-8 cm-es távcsövet és nagyobb nagyítást alkalmazni (amekkorát csak a légköri nyugodtság megenged). A fogyatkozás öt részből áll:
I. Kontaktus: a Vénusz-korong kívülről érinti a Napperemet. Régi megfigyelések alapján az előre jelzett időpont után 10-15 másodperccel vehető észre, valamint megfigyelhető a Vénusz légköre is, amint világít a sötét égi háttér előtt: azaz a Nap fénye keresztülvilágít a Vénusz légkörén és ezt a Napperemen kívüli oldalon észlelhetjük.
II. Kontaktus: A Vénusz belülről érinti a Napperemet, vagyis a teljes Vénusz-korong megjelenik a Nap előtt. Ezután látható a fekete-csepp jelenség: a fényelhajlási jelenségek miatt egy vékony fekete híd köti össze a Nap peremét és a Vénusz korongját.
Átvonulás: A Vénusz csendes méltóságában elhalad a Nap korongja előtt. A bolygó korongja nem éles, hanem 70 km vastag és sűrű légköre miatt diffúz, elmosódott, nem kontrasztos.
III. Kontaktus: A Vénusz befejezi átvonulását a napkorong előtt, belülről érinti a napkorongot (mint a II. kontaktus, csak fordított sorrendben). Előtte látható ismét a fekete csepp jelenség.
IV. Kontaktus: A Vénusz korongja teljesen elhagyja a napkorongot (a két korong kívülről érinti egymást).
Zala megyéből nézve a jelenség 2004. június 8-án reggel kezdődik, az I. kontaktusra 7h 19m-kor, a II. kontaktus 7h 39m –kor fog bekövetkezni nyári időszámítás szerint. A belépéskor a Nap több, mint 20 fok horizont feletti magasságban lesz. A belépés PA = 118-121° -nál fog bekövetkezni, azaz nagyjából a napkorong keleti és dél-délkeleti pereme között félúton. (Ne feledjük, mivel a jelenség a keleti égbolton fog lezajlódni, ez a napkorong alsó részén fog bekövetkezni a napkorong III. negyedében, ami a Newton- és Kepler-távcsövekben a kép megfordítása miatt a napkorong I. negyedét jelenti!) A jelenség közepe 10h 22m-kor, a III. kontaktus 13h 03m-kor, a IV. kontaktus 13h 23m-kor lesz (azaz korai reggeli után ebéddel zárhatjuk a megfigyelést.)
Feljegyzendő a négy kontaktus időpontja a lehető legnagyobb pontossággal, valamint a fekete csepp jelenség láthatósága kezdetének és végének időpontja szintén a lehető legnagyobb pontossággal.
Csizmadia Szilárd
Május 4-én este egy szép holdfogyatkozást figyelhetünk meg. A holdfogyatkozás adatai:
A részleges fogyatkozás kezdődik: 19h 49m UT
A teljes fogyatkozás kezdődik: 20h 53m UT
A fogyatkozás közepe: 21h30m UT
A teljes fogyatkozás vége: 22h 08m UT
A részleges fogyatkozás vége: 23h 11m UT
A cefeida változócsillagok igen fontosak a csillagászati távolságmérésben, mert fényváltozásuk periódusa egyértelműen megadja abszolút fényességüket. A látszó fényességet mérve és összevetve az abszolút fényességgel távolságuk ismert lesz. Mivel a cefeidák nagyon fényesek, távoli extragalaxisokban is jól megfigyelhetőek és ezért ún. elsődleges távolságindikátorok: a cefeidákat tartalmazó galaxisok távolságát velük lehet megmérni.
1912-ben Henrietta Leavitt amerikai csillagásznő felfedezte, hogy a Nagy Magellán-Felhőben lévő cefeida-változócsillagok közül a fényesebbek hosszabb periódusúak. A szabályosságot
M = a + b logP
alakban adhatta meg, ahol M a cefeida abszolút fényessége magnitúdóban, a és b pedig az észlelésekből meghatározható állandó és P a cefeida periódusának időtartama napokban. Ha tudnánk a konstansok értékét, a cefeida távolságát is meg tudnánk mondani az
m – M = -5 + 5logd
ahová beírva az előző egyenletet a
m – a - b logP = -5 + 5logd
alakra jutunk, amelyből a távolság logaritmusa
logd = 0,2 (m – a – blogP + 5)
Ezekben az egyenletekben m a cefeida látszó fényessége (amit mérünk), d pedig a távolsága. Érdemes tudni, hogy a Leavitt által felfedezett szabályosságot periódus-fényesség (vagy rövidítve PL) relációnak, a-t a reláció nullpontjának és b-t a reláció meredekségének nevezik. Leavitt csak a reláció meredekségét volt képes megállapítani és azt 2 körüli értéknek találta.
Néhány év múlva Harlow Shapley amerikai csillagász gömbhalmazokban lévő cefeidák távolságát határozta meg olyan módon, hogy az általa kifejlesztett módszerrel előbb a gömbhalmazban lévő fedési kettőscsillagok távolságát állapította meg. Mivel ezek a fedési kettőscsillagok ugyanúgy tagjai a gömbhalmaznak, mint a benne lévő cefeidák, ezzel egyben a gömbhalmaz és annak cefeidái távolságát is megmérte. Ezzel meg tudta állapítani Leavitt relációjában szereplő nullpont értékét.
Később természetesen jelentősen pontosították Shapley és Leavitt számadatait, amihez a legnagyobb jelentőséggel három tényező járult hozzá:
a) 1950 körül felismerték, hogy kétféle cefeida változócsillag létezik (klasszikus cefeidák és BL Herculis-típusúak), és a kétféle cefeida változócsillag abszolút fényességei között kb. 1 mg eltérés van ugyanazon periódusértéknél. Ezért a kétféle cefeida szétválasztása nagyon fontos!
b) A periódus-fényesség reláció függ a cefeidák színétől is: a vörösebb színű cefeidák kicsit halványabbaknak bizonyultak a korábbiaknál.
c) A csillagközi anyag megváltoztatja a cefeidák színét (elvörösíti őket) és halványabbakká is teszi őket. Mindkét effektus nagysága attól függ, mennyi poron jött át a cefeida fénye.
Ezek után úgy tűnt, hogy a cefeidákra nézve a periódus-fényesség reláció úgy néz ki, hogy
M = -1,30 - 2,90 logP
Szabados László magyar csillagász 1997-ben mutatott rá, hogy ez a reláció nem teljesen igaz. Nagyon sok cefeida (talán a felük vagy több is) felbontatlan kettőscsillagrendszer tagja. (Ez nem lenne meglepő: a Galaxis többi csillagának legalább a fele kettőscsillag.) A kettőscsillag fénye hozzáadódik a cefeida fényességéhez, így a cefeidát fényesebbnek és vörösebbnek látjuk a valóságos fényességénél és színénél. Ezt az effektust figyelembe véve a PL-reláció jelentősen különbözni fog a korábbitól:
M = -1,80 - 2,08 logP
A cefeidák tehát a nullpont eltolása miatt kb. fél magnitúdóval fényesebbek lesznek. Ugyanakkor a meredekség kisebb lett, így pl. egy tíz nap periódusú cefeida csillag fényességében eddig elkövetett hiba igen nagy is lehetett. Maga a cefeidák kettősségére és a PL-reláció módosítására vonatkozó kutatások azonban még első lépéseiknél tartanak, további még részletesebb vizsgálatokra van szükség.
A fentiekben ismertetett nem végleges, hanem előzetes eredmények máris nagy nemzetközi visszhangot váltottak azonban ki. E sorok írója 2003-ban a horvátországi Dubrovnik-ban a Spatially and Spectroscopically Resolving the Close Binary Stars című konferencián, valamint 2004-ben a csehországi Lytomišl-ban rendezett Zdeňék Kopal’s Binary Star Legacy elnevezésű nagy nemzetközi csillagászati konferenciákon hallotta különböző nemzetiségű neves csillagászoktól elismerő hangon említeni Szabados László eredményeit. Dubrovnikban Conny Aerts belga csillagásznő, a Nemzetközi Csillagászati Unió Változócsillag Kommissziójának elnöke, Lytomišl-ban N. N. Samus orosz csillagász, a General Catalogue on Variable Stars (GCVS, Változócsillagok Általános Katalógusa) jelenlegi főszerkesztője emelte ki a még viszonylag frissnek számító magyar eredményt.
Az Univerzum megismerésében, kozmológiai
tudásunk fejlesztésében, a Világegyetem szerkezetének és fejlődésének,
működésének megértésében rendkívül fontos, hogy tudjuk, milyen messze vannak az
egyes extragalaxisok tőlünk mérve. Ma úgy gondoljuk, hogy a Világegyetem
időbeli változását leíró legfontosabb természeti törvény az ún. Hubble-törvény
(bár helyesebb lenne Hubble-Humason törvénynek nevezni). Eszerint minél
messzebb van egy extragalaxis egy másiktól, annál nagyobb sebességgel távolodik
tőlünk. Természetesen fontos lenne megállapítani mind a törvényben szereplő
arányossági tényezőt (az ún. Hubble-állandót), mind igazolni minél nagyobb
távolságokra a törvény érvényességét megfigyelésekkel.
A legtávolabbi extragalaxisok távolságát a
Hubble-törvénytől független, egyben megbízható módon az Ia típusú szupernóvák
fényességének mérésével lehet megállapítani. (Ezekben a szupernóvákban egy
kettőscsillagrendszer-beli fehér törpe anyagot kap vörös törpe kísérőjetől,
majd amikor a fehér törpe tömege az átadott és felszínen lerakódott anyaggal együtt
meghaladja a Chandrasekhar-határt (kb. 1,4 naptömeg tiszta héliumból álló fehér
törpére), akkor gravitációsan instabillá válik saját önsúlya alatt, összeomlik
és ez robbanást idéz elő. Ezek a robbanások igen-igen fényesek és ezért nagyon
messzire ellátszanak a Világegyetemben!) Az eddigi legtávolabbi Ia típusú SN az
SN1997ff jelű szupernóva volt, amelyet mintegy z=1,7-es extragalaxisban figyeltek meg a Hubble
Űrtávcsővel.
Az SN 1997ff megfigyelésétől függetlenül
is folytattak távoli SN-ek utáni keresést. Fontos e szupernóvák
fényességváltozásának nyomon követése is, mert kb. egy évre kiterjedő
folyamatos megfigyelésekből összeállított fénygörbére van szükség a szupernóva
abszolút fényességének pontos megállapítására! Az idei év első két hónapjának
eredményeiből idézünk a következőkben.
M. Riello vezetésével olasz csillagászok,
a német Max Planck Intézet 2,2 m-es távcsövével (amely az Európai Déli
Obszervatórium területen, Chilében van felállítva) 6 igen távoli SN-t fedeztek
fel, amelyek közül kettő, az SN 2004ah és a 2004aj jelű Ia típusúnak bizonyult
(a többi típus nem használható az Ia-kéhoz mérhető pontossággal
távolságmérésre). Táblázatosan adataik a következők:
|
SN
|
R.A. (2000.0) |
D (2000.0) |
V |
z |
Típus |
|
2004ae |
04 28 17.89 |
-36 18 55.0 |
23.3 |
0.480 |
II |
|
2004af
|
05 38 03.91 |
-23 59 00.2 |
22.5 |
0.056 |
Ic |
|
2004ag |
09 51 01.49 |
-20 50 37.5 |
23.0 |
0.362 |
II |
|
2004ah |
10 45 47.41 |
-00 06 58.1 |
23.3 |
0.480 |
Ia |
|
2004ai |
13 54 26.09 |
-12 41 15.9 |
23.4 |
0.590 |
Ic |
|
2004aj |
14 20 37.58 |
-12 24 14.4 |
22.3 |
0.247 |
Ia |
A táblázat első oszlopában a szupernóva neve,
a másodikban, ill. harmadikban 2000.0-ás epochára rektaszcenziója és
deklinációja, negyedik oszlopában látszólagos V fényessége, az ötödikben a
szülőgalaxis vöröseltolódása, az utolsóban pedig típusának megnevezése áll.
Amint az látható, az SN 2004ah z=0.480-es
vöröseltolódásnál van, azaz az ezt az SN-t tartalmazó extragalaxis
színképvonalai már 48%-kal elcsúsztak hosszabb hullámhosszak felé. Tehát v
távolodási sebessége
v = c [(z+1)2-1]/[(z+1)2+1]
egyenletből a c–vel jelölt fénysebesség
37,3 %-a, azaz 111 900 km/sec. Az extragalaxis, és benne az SN2004ah D
távolságát is meghatározhatjuk a Hubble-törvényből: v=HD, ahol H-ra 65
km/sec/Mpc-t véve D=1722 Mpc = 5,6 milliárd fényévet kapunk. Ha majd lesznek
újabb megfigyelések erről az SN-ról, lehetséges lesz a szülőgalaxis távolságát
a Hubble-törvénytől függetlenül is meghatározni.
Újabb eredmény, hogy Allen és Shanks angol
csillagászok szerint (2004. januárjában megjelent tanulmányuk szerint) mind a
cefeida változócsillagokból, mind az SN Ia robbanásokból megállapított
távolságok függenek a változócsillagot, illetve a szupernóvát tartalmazó
galaxis átlagos fémtartalmától, így néhány tized magnitúdós korrekciót esetleg
szükséges lesz a közeljövőben a távolságokon végrehajtani. Ilyen és hasonló
effektusok keserítik meg a csillagászok munkáját - az a néhány tizedmagnitúdó
néhány tucat százaléknyi hibát jelent a távolságban!
J. McNeil amatőrcsillagász 2004. január 23-án készített kedvtelésből egy képet a Messier 78 jelű diffúzködről. Meglepetten tapasztalta, hogy egy, korábbi felvételeken nem látszó ködösség is rákerült felvételére. Az elvégzett ellenőrzések kizárták, hogy fototechnikai hiba okozta volna a ködösség megjelenését, így február első napjaiban riasztották a csillagászokat az új köd megfigyelésére.
A ködösséget Magyarországról már 2004. január 27-én megfigyelte Kun Mária az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének 60/90 cm-es Schmidt-távcsövével. A ködösség megfigyelése azóta – az időjárás függvényében – Magyarországról is folyamatos.
Később kiderült, hogy a köd közepén található az IRAS 05436-0007 jelű infravörös forrás. A ködösség látszódott 1966-ben, amit bárki megnézhet, ha van neki Messier albuma, csak fel kell lapoznia Kreimer M78 felvételét mutató oldalt. Eddig rendelkezésre álló szakirodalmi adatok alapján a ködösség nem látszódott 1951-ben, amikor a Palomar Observatory Sky Survey-t keretében az egész égbolt aktuális állapotának rögzítéséhez fotózták a területet. 1964-ben Balázs Béla fotózta az Orionban lévő Lófej-ködöt az MTA KTM CSKI piszkéstetői 90cm-es Schmidt-teleszkópjával: a felvételt megvizsgálta Csizmadia Szilárd, és nem találta meg a felvételen a ködösséget, csak a környéken lévő csillagokat. Ugyancsak fotózták ezzel a távcsővel 1976-ban ismét a Lófej-ködöt, és ezen sem találták meg most a ködösséget, noha a lemezeken jól láthatóak azok a csillagok, amelyek körülveszik az IRAS 05436-0007 forrást. (Az új csillag közel van a Lófej-ködhöz, így ha látszott volna korábban, ezeken a felvételeken rajta kellene lennie.) A ködösség nem látszódik egy amerikai amatőrcsillagász 1988-as felvételén sem. Úgy tűnik tehát, hogy az IRAS 05436-0007-et körülvevő ködösség csak 1951 óta csak 1966-ban került megfigyelésre 2004-et megelőzően. (Ez jól mutatja, milyen fontosak lennének, ha az égboltot – akár amatőrök is! – rendszeresen fotóznák… Most pl. e ködösség változó fényességét lehetne rekonstruálni).
A ködösséget korábban megfigyelték infravörösben és szubmilliméteres tartományban. Ezekből a megfigyelésekből egy magyar-amerikai kutatócsoport (Ábrahám Péter, Kóspál Ágnes, Csizmadia Szilárd, Moór Attila, Kun Mária, Guy Stringfellow) arra következtetett, hogy a ködösség mélyén lévő objektum egy T Tauri csillag, amely mindössze csak 15 millió évvel ezelőtt született meg. A felfényesedés oka valószínűleg egy, a csillag körül lévő anyagbefogási korongban létrejött instabilitás, amelynek révén jelentős mennyiségű anyag zúdult magára a csillagra.
Az IAU Circular különböző számai, valamint a fenti kutatócsoport
Astronomy & Astrophysics-hez megjelenő közleménye alapján
Legjobb tudomásunk szerint első ízben sikerült kvazárban egy szupernóvát esetleg felfedezni. A Q 0957+561 jelű kvazárban német és amerikai csillagászok a Hubble Űrtávcsővel 2004. február 4-én találtak egy szupernóvát. A fenti „esetleg” jelző használata azért lényeges, mert ez a kvazár és a Föld között elhelyezkedik egy extragalaxis, és gravitációs lencsehatása révén megkettőzi a kvazár képét. Ezért nem világos, hogy a z=1,41 vöröseltolódású kvazárban vagy a lencsehatást létrehozó z=0,36 vöröseltolódású extragalaxisban robbant-e a szupernóva. Ha a kvazárban robbant a szupernóva, akkor a felfedezéstől számított 173 nap múlva ismét látnunk kell, mert a kvazár fénye a lencsehatást okozó extragalaxis egyik oldalán ennyivel több utat tesz meg a Földig, mint a másikon.
Az első
napfogyatkozás-megfigyelés egy másik égitestről
Azt tudjuk, hogy más égitesteken is meg lehet figyelni – legalábbis elméletben – napfogyatkozást. Aki látta már a Jupiter vagy a Szaturnusz holdjai egyikének a bolygóra történő árnyékvetését, az kívülről látott napfogyatkozást: ugyanis egy hipotetikus megfigyelő, aki a bolygón ezen árnyékfoltban állna, éppen teljes napfogyatkozásnak lenne szemtanúja. (Ezekhez a megfigyelésekhez egy kis, 5-8 cm távcső is elegendő, igaz, nagy nagyítás szükséges.)
Mindezidáig azonban napfogyatkozást csak a Földről észleltek a csillagászok. 2004. március 4-én, földi időszámítás szerint 13 óra 7 perc Közép-Európai Időkor a Marson lévő Opportunity űrszonda és robotmarsjáró kamerái a Napra szegeződtek, és a kamerák napszűrőin keresztül központi csillagunkat fényképezték le. Előbb a Deimos, majd néhány perccel később a Phobos nevű Mars-hold haladt el a Nap előtt a marsjáró pozíciójából nézve, ezáltal először sikerült egy másik égitestről a napfogyatkozás látványát megörökíteni. (A Mars két holdja olyan kicsiny, hogy onnét nézve a Napot teljes egészében nem takarják el: a Marson csak részleges napfogyatkozás lehetséges.) A Phobos által okozott fogyatkozást március 7-én is megfigyelték. Ezek a megfigyelések segítenek a holdak pályáit jelentősen pontosítani.
Az IAUC 8298 alapján
H-alfa emisszió egy szoros kettőscsillagban
Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében magyar csillagászok 2003. augusztus 11/12-e éjszakáján a 60/90 cm-es Schmidt-teleszkóppal a V861 Herculis csillag fényességét hasonlították össze az NGC 7790 csillag fényességével – mindezt azonban nem a szokásos fotometriai sávokban tették, hanem egy mindössze 8 nm sávszélességű ún. hidrogén-alfa szűrőn keresztül. (Összehasonlításul megemlítjük, hogy a szokásosan használt fotometriai szűrők csak mintegy 100-1000 nm széles hullámhossztartományban engedik át az égi objektumok fényét. Ritkábban, de még mindig viszonylag gyakran használnak közepes sávszélességű fotometriát, nagyságrendileg 20 nm sávszélességben. 1 nm a méternek milliárdomod része. Ezek a fotometriai rendszerek tehát csak a teljes színképet mindössze 20 milliárdomod – 10 milliomod méter szélesre nyitott kapuban engedik csak át! Összehasonlításképpen: szemünk 380 nm-től 760 nm-ig érzékeli a fényt, és bár nem mindenütt egyforma az érzékenysége, mégis egy 380 nm széles ablakot tár a világra – ez inkább keskenynek mondható, mind szélesnek… A 8 nm már az interferencia-szűrők tartományába tartozik és ritkán használnak ilyen szűrőket a csillagászok, részint mert nagyon drágák (kb. 1,5 millió Ft), részint mert nagyon kevés fényt engednek át és ezért csak fényes csillagokat lehet velük mérni).
A V861 Her egy W UMa-típusú fedési kettőscsillag: a benne lévő két csillag összeér, és az érintkezési pont körüli vékony „nyakon” keresztül energiát és tömeget cserélnek. A pályára mintegy 22 fokos szögből látunk rá, ezért lehetséges, hogy a két csillag elfedi egymást. A keringési idő mindössze 8 óra 19 perc, azaz naponta majdnem háromszor körbejárják egymást. Egy nap rendszerint tehát öt-hat fedést is lehet látni (hiszen minden keringésben két fedés van, egyszer a nagyobb csillag fedi a kisebbiket, majd fordítva).
A csillagászok várakozásai szerint minél konvektívebb egy csillag és minél gyorsabban fordul meg a tengelye körül, annál erősebb a mágneses tere, amely a csillag felszínén foltokat, felette pedig flerkisüléseket és egyéb érdekes jelenségeket okoz. A V861 Her igazán gyorsan forog a tengelye körül, hiszen a csillagok forgási periódusa ilyen szoros rendszerekben egyenlő a másik csillag körüli keringési idővel. Ezért nem csoda, hogy az ugyancsak az MTA Konkoly Csillagászati Kutatóintézetében 2000. májusában, júliusában és 2003. februárjában felvett V,R,I (rendre sárga (550 nm), vörös (680 nm) és infravörös (910), ez utóbbi már szabad szemmel nem látható közeli infravörös tartomány) fénygörbékből nagyméretű és gyorsan változó csillagfoltokat mutattak ki, valamint egy flerjelenséget is megfigyeltek! (Eddig W UMa-típusú csillagokban flerjelenséget csak az U Peg, WZ Cyg és esetleg a CN And rendszerekben sikerült megfigyelni, így ez a megfigyelés ezen ritka jelenségek sorát jelentősen gyarapította.) Ezért várható volt, hogy jelentős kromoszférikus aktivitás van a csillagban.
A csillagok többségében a csillaglégkörben található hidrogén elnyeli a csillag felszínén kisugárzott fényt többek között 656 nm-en, majd más hullámhosszakon sugározza vissza. Emiatt a csillag színképében 656 nm-nél egy nagy sötét vonalat fogunk tapasztalni: ezt hívják a hidrogén Balmer-sorozata alfa vonalának, vagy egyszerűen csak hidrogén-alfa vonalnak.
Ha a csillag kromoszférikusan aktív, akkor a hidrogén maga is sugározni kezd 656 nm-en, ezért a hidrogén-alfa vonala nem lesz olyan erős, sőt, szélsőséges esetekben nem sötét, hanem világos hidrogén-alfa vonalat figyelünk meg a színképben annak jeleként, hogy az erős kromoszférikus aktivitás következtében a csillaglégköri hidrogént erősen gerjesztette maga a csillag. (Ilyenkor a hidrogén egyetlen elektronja a magtól távolabbi pályára kerül, de mivel közelebbi pályák kevesebb energiát jelentenek, az energiaminimumra való törekvés elve miatt az elektron lejjebb ugrik néhány pályányit, közelebb a maghoz, a többletenergiát pedig fotonok formájában kisugározza.)
Az említett észlelés során a kutatócsoport tagjai azt tapasztalták, hogy a V861 Her – legalább - egyik komponenséről (sajnos, azt még nem sikerült eldönteni, hogy melyikről, ehhez további mérések szükségesek, de az is lehet, hogy mindkettőről) jelentős hidrogén-alfa emisszió érkezik: a csillag 656 nm-en közel 50%-kal mutatkozott fényesebbnek, mint a hozzá hasonló tulajdonságú, de kevésbé gyorsan forgó és nem aktív csillagok! Ezzel bizonyítást nyert, hogy ebben a W UMa-típusú kettőscsillagrendszerben erős csillagaktivitásnak lehetünk tanúi.
A mérés egyáltalán nem volt rutinjellegű, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy sikerült hidrogén-alfa fényességmérésekkel igazolni egy W UMa-kettősben a kromoszférikus aktivitást. (Spektroszkópiailag pedig még csak a VZ Psc csillagban tették ezt meg amerikai csillagászok). Ennek jelentőségét pedig a következők adják: a kromoszférikus aktivitás a csillagaktivitás egyik mérője, a csillagaktivitás pedig csillagfoltokkal is együtt jár. Ezek a foltok a csillag fénygörbéjét eltorzítják, jellemzően úgy, hogy a W UMá-kban az egyik fényességmaximum halványabb, mint a másik (fényességmaximumokkor a kettőst oldalról látjuk). Ezt O’Connell-effektusnak hívják. Eddig léteztek alternatív magyarázatok is az O’Connell-effektusok mibenlétére, az eredmény azonban a csillagfoltokkal való magyarázatatot erősítette meg. Az új eredményről szóló tudományos közleményt az egyik legrangosabbnak számító nemzetközi csillagászati szakfolyóirat, az Astromomy & Astrophysics hozta nyilvánosságra. A kutatócsoport tagjai a cikk szerzőinek sorrendjében az MTA Konkoly Csillagvizsgálóból Csizmadia Szilárd, Patkós László és Moór Attila, az ELTE Csillagászati Tanszékéről pedig Könyves Vera voltak.
A „Photometric Study of the Contact Binary Star V861 Herculis”,
Astronomy & Astrophyiscs, 417. kötet 745-751. oldal (2004/március) alapján
VEGA
A Vega Csillagászati Egyesület lapja
Alapítva 1991-ben
XIV. évf. 1. (67.) szám
Szerkesztik:
Csizmadia Szilárd
Csizmadia Ákos
Kiadja a Vega Csillagászati Egyesület
Postacím: 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8.
Telefon: 70/283-57-52
E-mail: vcse@alpha.dfmk.hu
Honlap: www.vcse.hu
(Webmester: Srágli Attila)
Tisztségviselők:
Vezetőség (2004-2006):
Bedő Veronika (elnökségi tag)
Csizmadia Ákos (titkár)
Csizmadia Szilárd (elnök)
Felső Géza (ellenőr)
Mikics Károly (elnökségi tag)
Srágli Attila (elnökségi tag)
Zelkó Zoltán (elnökségi tag)
Tagsági formák:
A Vega Csillagászati Egyesületnek lehetnek
ifjúsági és rendes tagok. A tagság alsó korhatára 12 év. A tagság feltétele az Alapszabály
elfogadása, tagdíjfizetési vállalás tétele, betöltött 12. életév és a
tagfelvétel kérelmezése. A tagdíj összege 2004-re 1200.- Ft/fő/év, azonban a 18
évnél fiatalabbak választhatják az ifjúsági tagságot, akiknek a tagdíj csak
600.- Ft/fő/év. Amennyiben érdeklődik a csillagászat iránt, kérje
tagfelvételét!